Niki Laudát azzal vádolták, hogy csapattársa azért veszítette el világbajnoki címet, mert nem engedte át a győzelmet Zandvoortban és Jaramaban Regazzoninak. Az évad kezdetekor nagy nyugtalanság uralkodott a versenyistállónál, mivel az új autó, a Ferrari 312T csak a harmadik futamon került bevetésre, miután Regazzoni kétszer is balesetet szenvedett.

A március 1-én megrendezésre került futamon Kyalamiban Lauda az ötödik helyet szerezte meg, míg Regazzoni hét körrel a verseny vége előtt egy technikai probléma miatt feladni nem kényszerült a küzdelmet.

A konkurens csapatok többnyire az előző évek modelljeinek módosított változataival álltak rajthoz, amire a szponzori támogatások csökkentése adott okot. Az előző év világbajnoka, Emerson Fittipaldi és csapattársa Jochen Mass a McLaren M23-as modelljével versenyeztek.

Az évadnyitó futamot Buenos Aires-ben rendezték, ahol Fittipaldi egy újabb győzelemmel lett gazdagabb. Carlos Pace megnyerte hazai futamát, a Brazil Nagydíjat, ezért Bernie Ecclestone már a jövő világbajnokát látta benne. Jody Schekter a Dél-Afrika Nagydíjon győzedelmeskedett a Tyrrell volánjánál. A Lotus számára nem kezdődött túl jól az új évad, a csapat arra kényszerült, hogy a Lotus 72-vel vegyen részt a megmérettetéseken. A Shadow két pilótája, Jean-Pierre Jarier és Tom Pryce sem tudott kimagasló eredményt elérni, eltekintve néhány első rajtkockától, illete a Race of Champions elnevezésű versenyen aratott győzelemtől.

A Kyalamiban megrendezésre került utamon egy harminckét esztendős olasz nő is részt vett. Lella Lombardi volt az első női pilóta Teresa de Filipis óta, aki rajhoz tudott állni a Formula-1-ben, ő volt az első, akinek pontot is sikerült szereznie. Lombardi 3,27 másodperccel volt lemaradva a Pole Positiont megszerző Carlos Pace-től.

A Spanyol Nagydíjat megelőzően egyre többen kritizálták a Barcelona mellett fekvő versenypálya biztonságát. A GPDA tiltakozott a verseny megrendezése ellen, azonban a CSI kijelentette, hogy semmi nem teszi indokolttá futam törlését a versenynaptárból. Emerson Fittipaldi tiltakozásképpen kettes sebességfokozatban teljesítette gyors körét, amiért sem a versenybírók, sem a CSI nem büntethette meg. Körideje azonban nem volt elegendő ahhoz, hogy rajthoz állhasson a futamon. Wilson Fittipaldi és Arturo Merzario is lassú körök megtétele mellett döntöttek, majd mondvacsinált technikai hiba miatt a kigurultak a boxba. Niki Lauda meggyőző fölénnyel uralta a mezőnyt, amíg össze nem ütközött Mario Andrettivel. A jobbra sodródó Ferrai nekiütközött Clay Regazzoni autójának, amellyel szertefoszlottak a Scuderia győzelmi esélyei. Ezt követően Rolf Stommelen vette át a vezetést, azonban a hátsó terelőszárny leszakadt autójáról, ami a nézők közé repült, aminek következtében több néző életét vesztette. Amikor a versenyt idő előtt leintették Mass autózott az első helyen.

Monacoban Lauda a 312T-vel Fittipaldi előtt ért célba, melyet további sikerek követtek Zolderben, valamint Anderstorpban. Zandvoort-ban Hunt megszerezte a Hesketh csapat első győzelmét.

Lord Alexander Hesketh nagyon sok pénzt örökölt, és költeni is nagyon szerette. Nagy rajongója volt az autóversenyeknek, versenyző barátja, Anthony "Bubbles" Horsley, a Formula-3-ban versenyzett, igaz kevés sikerrel. Ezzel egy időben volt James Hunt is feltörekvőben, ki a Formula-1-ben próbált magának hírnevet szerezni. Hunt egy gyors versenyző volt, azonban a szerencse sokszor elpártolt mellőle. Ekkor küldték el a March csapattól, miután nézeteltérése támadt Max Mosley-val, és ekkor ismerte meg Belgiumban Hosley-t, akivel egy megállapodást kötött, miszerint Lord Hesketh támogatásával egy F3-as autót vezethetett. Az 1973-as szezonra Hesketh egy F2-es Surtees-t vásárolt, amit azonban Hunt egy tesztelés során totálkárosra tört. Ezt követően Hesketh egy F1-es Surtees-t bérlet, amivel Hunt a harmadik helyet szerezte meg a Race of Champions során Brand Hatch-ben, miután Hesketh úgy döntött, hogy ő is beszáll a világbajnoki sorozatba. Ekkor egy March-ot rendelet, és meggyőzte Harvey Postlethwaite mérnököt, hogy neki építsen autót. Hunt a csapat első pontját a Francia Nagydíjon szerezte, majd Silverstone-ban szintén pontszerző helyen végzett, egy izgalmas versenyt követően negyedik lett. Watkins Glenn-nem már másodikként fejezte be a versenyt, Ronnie Peterson mögött. Jackie Stewart visszavonulása után, Hunt is felzárkózott az élmezőnyhöz. Postlethwaite Hesketh 308-as típusú autója készen állt arra, hogy az 1974-es évben rajthoz álljanak vele az F1-ben. Szintén ebben az évben és ezzel a típusú autóval nyerte meg James Hunt az International Trophy versenyt Silverstone-ban, amit a közönség nagy ünnepléssel fogadott, és szerzett elismerést a Hesketh Racing-nek. Az évad során sikerült kisebb-nagyobb sikereket elérniük, de a Ferrari túl nagy kihívást jelentett, még ha a világbajnok egy McLaren versenyző -Emerson Fittipaldi-lett is.

Az évadzáró futamon Watkins-Glenn-ben Hunt dobogós helyen végzett, és így egy ragyogó teljesítménnyel zárhatta a Hesketh-Ford csapat az évadot. A csapat első és egyetlen győzelmét 1975. július 22.-én szerezte meg, amikor James Hunt Holandiában elsőként haladt át a célvonalon az őt követő Lauda és Regazzoni előtt. A csapatnak nem voltak kereskedelmi szponzorai, és Lord Hesketh vagyona is véges volt, így a kilátások elég bizonytalanok voltak az 1976-os évre. Hunt ekkorra már egy keresett ember volt, Fittipaldi váratlanul elhagyta a McLarent, hogy saját csapatot alapítson, amit egy brazil cukorgyártó vállalat szponzorált. Hunt így a McLarenhez szerződött, akinek sikerült megnyernie ebben az esztendőben a világbajnoki címet. Hesketh ekkor eladta a 308C-t Frank Williamsnek, aki egy előnytelen üzletet kötött Walter Wolffal, egy osztrák származású kanadai olaj-milliomossal. Frank Dernie mérnök megalkotta a 308E-t, de hiányzott egy tehetséges pilóta a csapatból, így a kezdeti lelkesedés és motiváció is eltűnni látszott. Így az igényeiket is kénytelenek voltak lejjebb adni, mivel az 1976-os szezontól kezdve már egyetlen pontot sem sikerült szerezniük. 1978-ban visszavonultak a Formula-1-ből.

Hunt egyre jobb teljesítményeket nyújtott, a Holland Nagydíjon legyőzte Niki Laudát, s a folyamatosan változó pályaviszonyok ellenére felállhatott a dobogó legmagasabb fokára. A napos Paul Ricard-ban Lauda és Hunt újra kettős küzdelmet vívtak az első helyért, ezúttal a küzdelem Lauda javára dőlt el. Silverstoneban az eső ismét gondoskodott a káoszról; a hétvége folyamán során 15 autó ütközött össze. Sokak meglepetésére a Pole Positiont Pryce szerezte meg, majd a verseny során Regazzoni, Hunt, Jarier és ő felváltva vezettek. Amikor a gyakori balesetek miatt a piros zászlóval leintették a versenyt, Fittipaldi haladt elöl. Ez volt az utolsó F1-es győzelme...

Németországban sok versenyző kerék hibákból adódóan kiesett, így a futamot Reutemann nyerte. Ausztriában az eső ismét bonyodalmakat okozott, a versenyt itt is leintették. Ekkor a közönség-kedvenc Brambilla haladt elöl. Ezzel a March csapat megszerezte első győzelmét 1970 óta.

A felvezető körben Mark Donohue tragikus balesetet szenvedett, aminek következtében belehalt fejsérüléseibe.

Az amerikai versenyző a hazájában rendezett versenyeken nagyon sikeres volt, a Formula-1-be azonban nem sikerült érvényesülnie. Korábbi pályafutását Walt Hansgen finanszírozta, 1968-ben megnyerte a TransAm bajnoki címét, és Le Mans-i 24 órás versenyt. Két évvel később az Indianapolisi 500 mérföldes megmérettetést és a TransAm sorozatban ismét győzedelmeskedett, valamint egy Indy-Car versenyt is első helyen fejezett be. Formula-1-es karrierje az 1971-es Kanada Nagydíjon kezdődött, ahol egy McLarennel a harmadik helyezett lett. 1972-ben Indianapolisban győzedelmeskedett, a következő esztendőben a Can-Am Bajnokságot nyerte meg. Ezt követően a Formula-1-ből való visszavonulását fontolgatta, azonban nem utasította el az 1974-ben kínálkozó lehetőséget, amelyet a Penske ajánlott neki. Első futamán az ötödik helyet sikerült megszereznie. 1975-ben egy teljesen szezonra kapott lehetőséget, azonban az Osztrák Nagydíjon véget ért földi pályafutása. A verseny edzésén balesetet szenvedett és súlyos fejsérüléseket szenvedett. Két nappal később agyvérzésben hunyt el, amit egy vérrög okozott.

Lauda eközben csendben gyűjtögette a pontokat; a világbajnoki címe, már a Monzai harmadik helyezésekor biztos volt.

Csapattársa Regazzoni nyerte a versenyt. Az évad utolsó versenyét Watkins Glenn-ben rendezték, ahol Lauda újabb győzelmet szerzett. A Lotus számára ez volt minden idők legrosszabb szezonja.

Novemberben egy újabb tragédia sokkolta a motorsport kedvelőket; Graham Hill, repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett, amikor egy edzés után hazafele tartott csapata néhány tagjával.