Nilsson az Arrowsnál folytatta a versenyzést, míg Alan Jones a Williams csapat színeiben állt rajthoz. Az újonc Didier Pironi a Tyrrellhez szerződött, Depailler mellé.

Patrick Tambay Mass helyére került a McLarenennél, mialatt Gilles Villeneuve a Ferrari-nál írt alá, ahol Reutemann csapattársa lett.

Az új 312T3 egy első osztályú autó volt, a Ferrari Michelin-abroncsok mellett döntött, ami Renault által került a Formula-1-be. Andretti a szezont a régi Lotus78-assal kezdte, amivel megnyerte az Argentin Nagydíjat Lauda és Depailler előtt. Brazíliában Reutemann állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára, Fittipaldi a második helyet szerezte meg a Fittipaldi-Ford volánjánál.

Már több mint egy esztendeje nem sikerült Ronnie Peterson-nak egyetlen versenyt sem megnyernie, akiről alig fél éve állították a kritikusok, hogy ő a világ leggyorsabb versenyzője, de valószínűleg soha többet nem lesz egyetlen győzelme sem. Amikor 1978-ban az újra győztes Lotus csapatnál versenyzett a lelkesedése is nagyobb volt, azonban reálisan ezen a megmérettetésen nem volt sok esélye a győzelemre. Sokan inkább Mario Andretti, Ricardo Patrese vagy Patrick Depailler elsőségében bíztak. Andretti az első sorból indult, és a verseny negyedének elteltéig vezette a mezőnyt, amikor kerék-problémái adódtak. Az egyértelmű volt számára, hogy így nem tud tovább ugyanazzal a sebességgel haladni, ezért elengedte Jody Scheckter-t (Wolf).

Nem sokkal később Ricardo Patrese vette át a vezetést az Arrows-zal, akiknek ez volt a második versenyük. A motor azonban 15 körrel a verseny leintése előtt megadta magát.
Ezt követően Depailler vezetett Andretti előtt, mögöttük nem sokkal volt lemaradva Watson és Peterson. Ez figyelemre méltó teljesítmény volt Peterson-tól, aki motorhibából adódóan a hatodik sorból kezdte a versenyt. Watson megcsúszott egy olajfolton, és kiesett a versenyből.
Ezután Andretti kifogástalanul üzemelő autójából kifogyott a benzin, mivel Colin Chapman utasítására kevesebb benzint tankoltak autójába, hogy súlya kevesebb legyen, azonban az a mennyiség nem volt elegendő a verseny befejezéséhez.

Depailler autója füstölni kezdett, de ennek ellenére Peterson nem igazán tudta csökkenteni hátrányát. Öt kör volt még hátra, amikor Depailler autója rázkódni kezdett, így az utolsó körben már csak egy orrhossznyi volt a Tyrrell-pilóta előnye. Fej-fej mellett haladtak, és kerekeik többször egymásnak ütköztek. Az utolsó előtti kanyarban Depailler kicsúszott a pályáról, így Peterson haladt át elsőként a célvonalon.

A Long Beach-i futamon Villeneuve vezetett, amíg össze nem ütközött a lemaradozó Regazzonival, amivel Reutemann pontszerző helyre került. Monaco-ban Depailler első győzelmét ünnepelhette, akit a Brabham pilótája Niki Lauda követett Jody Scheckter előtt. Belgiumban Andretti (Lotus79) maga mögött hagyva a mezőnyt, elsőként haladhatott át a célvonalon, Peterson második lett. Jamara-ban tovább folytatódott a Lotus sikersorozata, amikor Andretti és Peterson kettős győzelmet szereztek a Louts-csapatnak. Svédországban megszakadt Colin Chapman versenyistállójának a sikersorozata, s be kellet érniük Peterson harmadik helyével.

A Francia Nagydíjon ismét kettős győzelmet szereztek a Lotus versenyzői , Brands Hatch-ben azonban mindketten kiestek, így Reutermann megelőzve Niki Laudát győzedelmeskedett.

Az Osztrák Nagydíj a szakadó eső miatt félbe kellett szakítani, így a futamot Ronnie Peterson nyerte, akinek ez volt az utolsó győzelme a Formula-1-ben....

A Monza-ban megrendezésre került futam mindig nagy izgalommal szolgál a nézők számára. Az 1978-as verseny azonban rémálommá vált. A versenyt útjára indító Gianni Restelli egy hatalmas hibát követett el, amikor szabad jelzést adott a versenyzőknek, holott még néhány pilóta úton volt a rajtkockák felé. James Hunt McLarenje összeütközött Ronnie Peterson autójával, aki a tizennegyedik helyen autózott. Peterson autója a jobb oldali szalagkorlátnak ütközött. A becsapódáskor a benzintartály meghibásodott és egyből szivárogni kezdett, majd lángra lobbant. Összesen tizenhárom autó rohant a tűzbe.

Lábtöréssel és égési sérülésekkel szállították kórházba, ahol több órás műtéten esett át. Az éjszaka folyamán embóliát kapott, és már nem tudták megmenteni az életét. A temetésén barátja és honfitársa Gunnar Nilson is részt vett, aki ekkor már súlyos beteg volt. Érezte, hogy ő lesz a következő... 39 nappal Peterson halála után ő is az égi versenypályákra távozott.

Petersont a hetvenes évek közepén a világ leggyorsabb autóversenyzőjének tartották . Nagy magabiztossággal uralta az autót. A közönség egyik kedvence volt, még ha soha nem sikerült világbajnoki címet szereznie. 1970-ben, a March csapatnál debütált a Formula-1-ben, miután számos sikereket ért el a csapat színeiben a Formula-3-ban. A következő szezon kezdésére már biztos volt, hogy Peterson egy világklasszis pilóta. Ötször végzett a második helyen és az világbajnoki összetettben is másodikként zárta az évadot. 1973-ban megszerezte első győzelmét a Lotus 72-vel. A Francia Nagydíjon elért győzelmét követően az Ausztriában, Olaszországban és az USA (Kelet) megrendezésre került Nagydíjakon is elsőként haladt át a célvonalon. A következő évben háromszor állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára Monaco-ban, Franciaországban, valamint Olaszországban. Az 1975-ös év nem tervei szerint sikerült, azért elhagyva a Lotus-t visszatért korábbi csapatához, a March-hoz, ahol egy győzelmet sikerült szereznie. 1977-ben Ken Tyrrell felajánlotta neki, hogy a hatkerekű P34-et vezesse, ami nem szerepet igazán jól.

Az 1978-as szezonban esélyesnek tartották a világbajnoki cím megszerzésére is, ő volt az egyetlen olyan versenyző, aki csapattársa, Mario Andretti címét veszélyeztetni tudta volna. A győzelem helyett betartotta csapata utasítását és kétszer ért célba szorosan Andretti mögött. Svédország egy év alatt két versenyzőjét veszítette el.

Peterson helyét Jean-Pierre Jarier vette át Lotus-nál az utolsó két versenyen, melyeket Andretti nem tudott befejezni, azonban ennek ellenére világbajnoki címet szerzett, amely egy kevés vígaszt jelentett a versenyistálló számára.