Schumacher a 2003-as szezon után úgy nyilatkozott, hogy pályafutása egyik legszebb évadán van túl, hiszen sosem kellett még olyan keményen gépészkednie a világbajnoki címért, mint 2003-ban. A 2004-es évad más miatt marad meg a német emlékezetében kellemes emlékként. Akkor még nem tudhatta, hogy utolsó világbajnoki címét ünnepli majd, de ez akkor valószínűleg nem is érdekelte, hiszen könnyedén lett ismét a Forma-1 királya.

A szezon előtt természetesen a szakik a szokásos latolgatásoktól nem kímélték meg a közvéleményt, és egybehangzóan állították, hogy 2003-ban bár még sikerült megállítani Räikkönent, 2004-ben a Michelinnel felvértezett MP4-19-est nem lesz isten, aki megfogja.

A 2003-ban bevezetett időmérő struktúra csúnyán megbukott ugyan, ám az FIA nem változtatott rajta. Mindössze annyit eszközöltek, hogy mindkét kvalifikációs kört szombaton futották meg a versenyzők, és nem a világbajnokság sorrendjében, hanem az előző futam célba érkezési sorrendjében teljesítették a pilóták a két mért kört. További újítás volt, hogy az FIA úgy határozott, hogy egy-egy erőforrásnak ki kell bírnia egy teljes hétvégét. Tehát ha valamelyik istálló motort kényszerült cserélni az autóban, akkor azt tíz helyes rajtbüntetéssel sújtották.

2003-ban már tisztán kivehető volt, hogy a sokáig mindössze egypólusú gumiháború, kétpólusúra szélesedett, és enyhe előnybe kerültek a Michelinek. A francia gumigyártó keverékei a hőségben sokkal jobban muzsikáltak, mint japán vetélytársáé, ennek köszönhetően bukta el majdnem a világbajnoki címet Schumacher 2003-ban. Ezért is voltak sokan biztosak abban, hogy a Michelin 2004-ben átlépi a Bridgestone-t, csak azzal nem számoltak, hogy az előző év nehézségei után a japánok hatalmas fejlesztésbe kezdenek.

A szombati első időmérőt Montoya nyerte, ám a másodikon már Schumacher volt a leggyorsabb, és Rubens Barrichellót sem tudta megfogni a kolumbiai. A vasárnapi futam azonban nem hozott hatalmas izgalmakat. A Ferrarik körönként fél másodpercekkel gyorsabban haladtak, mint a többiek, ezért egy pillanatig nem férhetett kétség az olasz kettős sikerhez. Harmadik helyen Fernando Alonso végzett. A hétvége csalódását a McLarenek jelentették, hiszen Räikkönen motorhiba miatt kiesett, míg Coulthard körhátrányban a nyolcadik helyen ért célba. Érdekes adat az is, hogy Schumacher 1.24.125-tel új pályacsúcsot futott. Úgy tűnt, hogy a Ferrari erősebb, mint valaha.

Természetesen a leintés után mindenki találgatta a Ferrari-fölény receptjét, és a szakemberek, a konkurens csapatok főnökei is egyetértettek abban, hogy a Melbourne-höz képest szokatlanul hűvös időjárás most a Bridgestone-nak kedvezett. Ezt még maga a hatszoros világbajnok, Michael Schumacher is elismerte, ezért mértékletességre intette saját magát, és a csapatot is.

A Melbourne-i "jégverem" után a Malajziai szauna következett, amely papíron a michelines autóknak kedvezett.

Az első időmérőn a papírforma be is igazolódott. Fernando Alonso és Jarno Trulli kibérelte az első két helyet, és csak utánuk jött Schumacher, a McLarenek sehol. A második felvonásban ismét parádézott a Ferrari nyergében a német, új pályacsúccsal szerezte meg a pole-t Mark Webber (Jaguar) és Barrichello előtt.

A vasárnapi hőségben mindenki várta, hogy a Michelin előnye kijöjjön, és bár valóban szűkült az olló, Schumacher második szezonbeli diadala egy pillanatig sem forgott komoly veszélyben. A nagyagyúk közül Räikkönen és Barrichello is hamar esélytelenné vált, hiszen mindketten megcsúsztak, és a mezőny közepén próbáltak csodát tenni. Ugyanígy tett Webber, aki a második rajtkockás indulás ellenére sem tudott letenni az asztalra semmit, miután egy incidens után boksz-áthajtásos büntetést kapott, majd ki is esett. Az élen Schumacher és Montoya viaskodott egymással, és küzdelmüket a változékony időjárás még színesebbé tette.

Hol Montoya, hol Schumacher ment jobb köridőket. Érdekes volt azt is megfigyelni, hogy a kerékcserék után mindig a Michelinek voltak egy picit gyorsabbak, aztán ahogy a Bridgestone-ról lekopott az első réteg, ők is begyorsultak. Räikkönen szenvedésének ismét egy motorhiba vetett véget, míg az élen Schumachert nem lehetett megfogni, és Montoya, valamint Jenson Button előtt elsőként száguldott be a célba. Malajziában megtörtént az, amire még a Ferrarisok sem számítottak. Futamgyőzelmet arattak.

Két hétvége után masszív előnnyel érkezett a Ferrari Bahrainbe. Az arab országban "pillanatok" alatt felhúztak egy F1-es pályát, aminek mindenki a csodájára járt, de a versenyzők részéről azért kritika is érte. Sokan túl lassúnak találták a pályát, és valóban az új aszfaltcsík vonalvezetése négy nagyon komótos kanyart is magába foglalt.

Az első arab országban rendezett futam előtt a BMW-Williams borzolta a kedélyeket. Valamilyen titokzatos módon a csapat tesztpilótája, Marc Gené huszonöt kört teljesíthetett a senki által sem ismert pályán a futamot megelőző héten. Természetesen ez nem tetszett a Ferrarinak, és számon kérte az FIA-n, hogy miért részesül ilyen előnyben a rivális. Választ azóta sem kaptak.

A Bahraini Nagydíj rajtfelállásáról döntő, második időmérőt ezúttal is Schumacher nyerte Barrichello és Montoya előtt. A vasárnapi futam nem tartogatott meglepetéseket. Schumacher rajt-cél győzelmet aratott. Barrichello második helyét sem veszélyeztette senki. A dobogó legalsó fokára ismét Jenson Button (BAR-Honda) állhatott fel. A díjkiosztóról nem szoktunk megemlékezni, de arab ország révén pezsgővel nem locsolhatták a versenyzők, ehelyett rózsavízzel kedveskedtek egymásnak a dobogósok.

Ezek után a száguldó cirkusz végre Európába költözött, és Imolában rögtön több izgalomban részesültek a nézők, mint a három előző futam során összesen. Az adrenalint Montoya és Schumacher párharca szolgáltatta, akik a szezon előrehaladtával egyre többször és egyre élesebben támadták egymást a pályán.

A 2004-es San Marinói Nagydíj különleges évfordulót jelentett. Két tragikus, értelmetlen haláláét. 1994-ben előbb a sokak által elfeledett Roland Ratzenberger, és a sokkal inkább a tudatban maradt Ayrton Senna tragikus balesetben életét vesztette.

A "jubileumi" San Marinói Nagydíjon az első időmérőn még mindenkit maga mögé utasított a Ferrari, ám a második felvonásban az idén remeklő Jenson Button a BAR-Hondával megszerezte élete első pole pozícióját.

Button egy ideig zavartalanul vezethette a mezőnyt, ugyanis Schumacher és Montoya el volt foglalva egymással. A kolumbiai mindig beszúrt egyet-egyet a kerpeninek, de igazán a Tosa-kanyarban szánta el magát az előzésre, ám Schumacher az erőszakos Juant nem kevésbé határozottan kitessékelte a pályáról.

A versenyen sokáig tartotta magát Button, ám a Ferrari szerelői gyorsabban dolgoztak, és a kerékcsere alkalmával Schumi a brit elé került. A sorrend a célig már nem változott, egyedül a negyedik helyért alakult ki öldöklő harc, és a Ralf, Rubens, Trulli, Alonso alkotta négyes fogatból a spanyol került ki győztesen.

A McLaren mélyrepülése mindenkit megdöbbentett. Hol máshol, ha nem a Spanyol Nagydíjon térhetett volna vissza a wokingi csapat az élmezőnybe, hiszen ott az elmúlt években rendre jól szerepeltek az ezüstnyilak.

A nagydíj előtt a csapatok vezetői összeültek Max Mosley-val, akit aggasztott, hogy a sorozat lassan érdektelenségbe fulladt. A gondjait tetézte, hogy a csapatok nagyobb részesedést akartak a bevételekből, mert néhány gyár elégedetlen volt a feltételekkel, és önálló sorozat szervezését pendítette meg.

A háttérben azért egy Spanyol Nagydíj is lezajlott. Az első időmérőn roppant gyengén szerepeltek a Ferrarik. Schumi például csak a kilencedik lett, míg vetélytársai mind előtte sorakoztak. Aztán a döntő időmérőn senki sem tudja honnan, de a német olyan köridőt húzott elő a kalapból, amely hat tizeddel volt jobb, mint a szintén pokolian gyors Montoyáé.

A verseny Trulli számára indult álomszerűen, hiszen a negyedik helyről rajtoló Renault-t pillanatok alatt az élre repítette. Ám az ő előnye is csak az első kerékcseréig tartott Schumacherrel szemben, aki a bokszkiállás után megelőzte, és fokozatosan elhúzott tőle. Trullit végül a három kiállása miatt a Rubens Barrichello is megelőzte, és ez is maradt a sorrend.

Schumachernek a Spanyol Nagydíj volt a 200. Forma-1-es versenye, és ebből a 200-ból hetvenötöt meg is nyert. Nem sokan rendelkeznek akár csak hasonló mutatókkal is.

Schumacher megállíthatatlan volt. A tévécsatornák meg egyre inkább elkeseredtek, hiszen érezhetően visszaesett a futamok nézettsége. A Monacói Nagydíjról viszont hiba volt lemaradni, ugyanis Montoya féktelensége, és Schumacher rátartisága újabb show-t produkált.

A pole pozíciót ezúttal kivételesen nem Schumacher vagy Montoya, hanem az egész évben pazar formában versenyző Jarno Trulli szerezte meg, ez volt az első pole-ja volt az olasznak.

A verseny biztosan másképp is alakulhatott volna, ám a sors úgy döntött, hogy kissé megkeveri a kártyákat. Oliver Panis Toyotája a rajtrácson lefulladt ezért újrarajtoltatták a mezőnyt. Ezután Takuma Szato "percei" következtek. A japán mindenkin átgázolva tört felfelé, ám a motorja nem bírta, és sűrű átlátható füst gomolygott belőle. Szato meggondolatlanságát Giancarlo Fisichella érezte meg leginkább a bőrén, hiszen az átláthatatlan füstben rászaladt Coulthardra, és megpördült a levegőben. Szerencsére az olasznak a haja szála sem görbült.

Az élen ekkor Trulli, Alonso, Button, és azt idei teljesítményét nézve meglepetésre Räikkönen haladt Schumacher előtt, akiket mint már oly sokszor idén, a német ismét a kerékcserénél etetett meg. A 47. körben az aránylag nyugodt mederben folyó versenyt Alonso-Ralf Schumacher viaskodása pezsdítette fel kissé, aminek következtében a spanyol felkenődött a korlátra. Ekkor behívták a biztonsági autót, és a Montoya teljesen érthetetlenül belerohant Schumacher Ferrarijába, miközben ő folyamatos fékezésekkel próbálta melegen tartani a fékeket és az abroncsokat. Ez volt az év első versenye ahol Schumacher nem győzött, sőt pont nélkül távozott, és érthető módon nem volt boldog a kolumbiai manőverétől, aki egyáltalán nem érezte úgy, hogy ő hibázott volna. A futamot végül Trulli nyerte Button és Barrichello előtt.

A Nürburgringi futam előtt szörnyű hír rázta meg az olaszokat. 69 éves korában súlyos, hosszantartó betegség következtében elhunyt Umberto Agnelli, a FIAT konszern elnöke. Schumacher a hír után kijelentette, hogy ezen a hétvégén Agnelli úrért fog küzdeni. Az ígéretét be is váltotta, hiszen rajt-cél győzelmet aratott Barrichello és Button előtt.

A futam utáni sajtótájékoztatón nem is bírta magában tartani gondolatait: "A mai sikert Umberto Agnellinek ajánlom, aki mindig is megalkuvást nem ismerve támogatta a csapatot. Nagyon erősek vagyunk, azt hiszem, ezt már kijelenthetjük, és ha rajtam múlik világbajnoki címmel adózok Agnelli emlékének."

Kanadában eleinte döcögött a vörös szekér, ám a második időmérőn elért hatodik illetve hetedik helyet utólag mindenki megbocsátotta az olaszoknak, miután fantasztikus taktikai csatában mindkét autójuk a dobogón végzett vasárnap. Bár Barrichello komolyan támadta Schumachert, a német ellenállt, és megszerezte a hetedik Kanadai Nagydíjon aratott diadalát, ami ráadásul 2004-ben is a hetedik győzelem volt a német számára.

Indianapolis sok szempontból különleges verseny volt, nekünk, magyaroknak is. Egyrészt számos drámai fordulat borzolta a kedélyeket, másrészt megszületett a magyar Forma-1-es sporttörténelem első pontocskája Baumgartner Zsolt révén. Na de ne menjünk ennyire előre. A szokásos forgatókönyv után vasárnap Barrichello és Schumacher indulhattak az első sorból. Montoya már a felvezető körben kiszállt a versenyből, ugyanis az autója egyszerűen nem indult el. A kolumbiai ekkor berohant a Williams garázsába, ám mivel ez szabálytalan fekete zászlót kapott (de miért csak a verseny végén?).

Az élen normális mederben folytak az események, ám a hátsó régióban Christian Klien, Gianmaria Bruni, Giorgio Pantano és Felipe Massa tömegkarambolt okoztak, és mind a négyen kiestek.

Az élen eközben Barrichello és Schumacher öldöklő harcot vívott egymással. A német a hosszú egyenesben a szélárnyék előnyeit kamatoztatva megelőzte a brazilt, csak azt felejtette el, hogy nem szabad előzni, amikor a biztonsági autó a pályán van. Nos, Schumacher 0.0015 másodperccel volt Barrichello mögött a célegyenesben... Nem kis szerencse.

A futam kilencedik körében Alonso beleszaladt a falba, majd két körrel később Ralf Schumacher is kicsúszott, és a biztonsági autó behívása után látszott hogy nagy a baj. Schumacher feje mozgott, de nem tudott kiszállni az autóból. Mint azt a későbbi diagnózisok kimutatták, két csigolyája is megrepedt a németnek, aki így (akkor még természetesen nem lehetett tudni) a következő hat futamot kihagyni kényszerült. Helyét Marc Gené és Antonio Pizzonia vette át a Williamsnél.

A verseny végén Barrichello és Schumacher nem mindennapi küzdelmet mutatott be, de a brazil néhány nagyon komoly próbálkozás után jobbnak látta, ha nem erőlteti a dolgot, és a német mögött másodikként ért célba. Mögöttük Takuma Szato autója tűnt fel harmadikként.

Nekünk is volt örömünk az Amerikai Nagydíj után, hiszen a Minardi Cosworth-szal Baumgartner Zsolt megszerezte az első magyar Forma-1-es pontot.A végén már Schumacher is unta

A tengerentúli kitérő után a száguldó cirkusz ismét visszatért Európába, és egy nem mindennapi Francia Nagydíjjal ajándékozta meg a 2004-es esztendőt.

A versenyhétvége előtt végleg eldőlt, hogy megbukott az időmérő megreformálásáért folyó harc. Állítólag a kiscsapatok megvétózták a döntést, valamint az FIA nem akart idény közben szabályt módosítani. A pénteki szabadedzésen kivételesen jól mentek a McLarenek, ám a lelkesedés szombatra elfogyott. Alonso szerezte meg a pole-t Schumacher előtt.

A rajtnál a rakétaként kirobbanó Renault-t senki sem tudta megfogni. Schumacher is csak ímmel-ámmal követte a spanyolt, a mezőny pedig teljesen leszakadt róluk Az első kerékcsere után sem változott a sorrend, ám 29. körre tervezett második kiállás után már Schumacher vezetett.

13 körrel később Schumacher váratlanul ismét a bokszban kötött ki, és mindenki csak találgatta, hogy vajh technikai gondjai támadtak a Ferrarinak? A látogatás után azonban Schumacher Ferrarija felgyorsult, ezért mindenki biztos volt abban, hogy az olaszok négy kiállást terveznek! Igen ám, de hogyan őrizzék meg előnyüket Alonsoval szemben, aki csak háromszor áll ki? Ehhez kellett Schumacher, aki az új abroncsokon űridőket autózva 23 másodperces előnnyel ejtette meg a negyedik frissítést, és Alonso előtt megnyerte a versenyt. A zseniális húzás ezúttal nem Ross Brown, hanem Luca Baldisserri nevéhez fűződött.

A silverstone-i időmérő azonnal rámutatott a rendszer gyenge pontjaira. Az meteorológiai szolgálat esőt jelzett a szombati időmérőkre, ezért a legtöbben az első szakaszt nem vették komolyan, hogy minél hamarabb a másodikra koncentrálhassanak. Igen ám, de néhányan, köztük Zsolti is, nem taktikáztak, hanem apait-anyait beleadva szép helyezéseket értek el. Az eső végül elmaradt, így a henyélő társasága igen rosszul járt. A pole Kimié lett, aki immáron az MP4-19/B modellt, vagyis egy átmeneti autót terelgetett.

A finn a rajt után is nagyon bekezdett, és néhány kör után már ötmásodperces előnyre tett szert. Ám a csavar csak ekkor jött. A három kiállásos taktika helyett a Ferrari csak két látogatást tervezett be, és ez a húzás megint tíz pontot hozott Schumachernek, akit Räikkönen a harmadik kiállás után nagyon elszántan támadott, de megelőznie nem sikerült. A harmadik helyre Barrichello ért oda. A verseny krónikájához az is hozzátartozik, hogy a 41. körben Jarno Trulli a felfüggesztés meghibásodása miatt borzalmas balesetet szenvedett, de szerencsére nagyobbnak látszott a baj, mint amilyen valójában volt, és a pilótának nem esett bántódása.

Hihetetlen volt kimondani, de Schumacher már a szezon ezen szakaszában nagyon közel került a világbajnoki címhez. A következő nagyon fontos állomás a Német Nagydíj volt, ahol az első időmérőn a Ferrari ismét leszerepelt, hogy a másodikban mindenkit meglepve ismét szárnyalhasson. Schumacheré lett a pole Montoya, Button és az egyre jobb formába lendülő Räikkönen előtt.

A rajtot Alonso kapta el a legjobban, aki hatodik helyről a másodikig jött fel, míg Montoya a másodikról a hetedikig csúszott vissza. Schumacher megtartotta első helyét, de nem tudott úgy elszakadni a mezőnytől, mint eddig, ráadásul az Alonsót visszaelőző Räikkönen személyében komoly ellenfelet is kapott. A kettejük küzdelmének egy hátsó szárny letörés vetett véget, aminek következtében Kimi a gumifalban landolt.

A háttérben eközben Alonso, Coulthard, Montoya és Button, valamint a Webber-Trulli párosítás izgalmas előzésekkel szórakoztatták a nézőket. A második pozícióért Alonso és Button harcolt, és végül a brit meg tudta verni a spanyolt, és ő gazdagodhatott hat ponttal. Talán mondani sem érdemes már, Michael Schumacher ismét nyert, a 12. futamon ez volt a 11. sikere...

2003-ban a Ferrari nagyon nagy verést kapott a riválisoktól Magyarországon. Akkor mindenki egyértelműen a Bridgestone-ban kereste a hibát. Igazuk is lehetett, hiszen az előző szezonban a japánok abroncsai a nagy hőségben hamar koptak, és egy idő után megadták magukat. Az időmérőn rögtön magához ragadta a kezdeményezést Schumacher, aki Massa és Fisichella előtt megszerezte a pole-t. A michelines csapatok sehol sem voltak, és senki nem értette, hogy az adott hőség mellett mi lelte a francia keveréket.

Persze a verseny az más, mondogatták egymást bíztatva az illetékesek, de nem volt más. Egy roppant unalmas futamon a Ferrari kettős győzelmet ünnepelt, amivel végleg bebiztosították a konstruktőri címet, ráadásul az is eldőlt, hogy kizárólag Ferrari-versenyző nyerheti meg a 2004-es egyéni világbajnoki címet is.

A Belga Nagydíjon aztán minden szálat elvarrt a Ferrari. Trulli az elmúlt versenyhétvégék gyenge teljesítménye után ismét pole-t ünnepelhetett, ám ott loholt közvetlen a nyomában Schumacher is, és mivel Barrichello mindössze a hatodik helyre kvalifikálta magát, minimálisra apadtak világbajnoki esélyei.

A verseny egy hatalmas tömegkarambollal kezdődött. Giorgio Pantano, Gianmaria Bruni, Takuma Szato, Felipe Massa, Nick Heidfeld, Olivier Panis, Baumgartner Zsolt, Rubens Barrichello, Jenson Button és Mark Webber is érintett volt. Miután sokakkal együtt Barrichellónak is ki kellett mennie a bokszba új szárnyakért, minden reménye elúszott, hogy életben tartsa álmait.

A verseny ezután Kimi Räikkönen és Schumacher párharcáról szólt. Baleset miatt még kétszer jött be a biztonsági autó, miután a vadászat újból és újból új erőre kapott, de Räikkönent ezúttal nem lehetett megállítani de a Ferrari nem bánkódott egy percet sem, hiszen a 2. helyen befutó Schumacher világbajnok lett.

Nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy kitaláljuk az Olasz Nagydíj a Ferrarikról szólt. Igazából örömjáték volt a javából. Senkit nem érdekelt már az időmérő, a lényeget úgyis tudták. A Ferrari ismét megkoronázhatta magát, ráadásul a pontverseny második helyén is a csapat pilótája állt.

Pedig a monzai futam előtt nem kis ijedtség rázta meg a csapatot. Schumacher a nagydíjat megelőző teszten 300 feletti tempóval defektet kapott, és a falnak csapódott. A német versenyző percekig nem szállt ki az autóból, és utána is csak leült a fűre. Láthatóan sokkos állapotba került. Szerencsére utólag kiderült, hogy nem sérült meg.

Szombaton a pole-t Barrichello szerezte meg Schumacher előtt, akit Montoya követett. A futam előtt közvetlenül hatalmas mennyiségű víz zúdult a pályára ezért sokan tanácstalanok voltak, hogy a száraz, vagy az intermediate gumi felel meg leginkább a körülményeknek. A legtöbben az intermediate mellett döntöttek, ám Barrichello, Coulthard és Massa szárazon vette fel a kesztyűt. A McLaren-Mercedes pilótája azonban egy kör után rájött, hogy ennek semmi értelme, és lecserélte abroncsait. Schumi a pálya második sikánjában megpördült és a 15. helyig csúszott vissza. A kerpeni ezután hihetetlen tempóba kezdett, és sorra futotta a leggyorsabb köröket. Mindeközben csapattársa őrizte első helyét. Ám a kerékcserék megbolygatták az eseményeket, és Button átvette a vezetést Montoya, Alonso és Barrichello előtt. Miután mindenki kiment a bokszba, Rubens pokolian gyors köröket futott, és láss csodát Button elé tér vissza, és nem is engedte ki többé a kezéből a győzelmet, és mivel Schumi is feljött a második helyre, az olaszok kettős győzelemmel köszönték meg a hazaiaknak az egész éves támogatást.

A Kínai Nagydíj előtt érdekes hír látott napvilágot. A Jaguar úgy döntött, hogy év végén kivonul a Forma-1-ből, ami azt jelentette, hogy csapatok száma a minimálisan megengedett 10 alá csökken a következő évtől.

Az időmérők érdekesen alakultak az első Kínai Nagydíjon. Az ázsiai országban a világbajnok nem volt sehol. Az első időmérőn még elsőként intették le, ám a másodikban amatőr hibát vétve megpördült, és a 19. helyről vágott neki a vasárnapi futamnak.

Az élen mentek a helyezkedések, de Barrichello állta a sarat és a futam végéig ki sem engedte a kezéből a vezetést, és Monza utána Kínában is a brazil állhatott fel a dobogó legfelső fokára. Csapattársának a futamon nem jött össze semmi. Kipördülés, defekt dúsította a szerencsétlenségeit, és végül körhátrányban fejezte be a versenyt.

Az előző részből kimaradt az a fontos információ, hogy a Renault eléggé botrányos módon megvált Trullitól, aki egész évben folyamatosan szolgáltatta a jó eredményeket az istállónak, az olasznak mégis mennie kellet, de nem maradt munka nélkül, átült a Toyotába.

2004 októberében a Forma-1 Japánban fejezte be ázsiai kitérőjét, ahol nem mindennapi élményben volt részük a versenyzőknek. A szabadedzések napján elérte a tájfun előszele Szuzukát, és ítéletidő tombolt a városban és a környéken, így a pályán is. Az időjósok a péntekinél is mostohább körülményeket jósoltak szombatra, ezért az időmérőket bizonytalan időre eltolták. Olyannyira, hogy vasárnap reggel a futam előtt pár órával alakították ki a sorrendet a versenyzők. A pole-t Schumacher szerezte meg Trulli, Ralf és Webber előtt.

A német eleinte még nehezen találta a ritmust, de a többiek sem tudtak hibátlanul autózni, ezért meg tudta őrizni az előnyét, és az első helyet egyszer sem átadva rajt-cél győzelmet aratott. Külön öröm volt Schumacher számára, hogy öccse hosszú szünet után ismét a dobogóra állhatott Button társaságában.

Az izgalmas külső tényezőkben bővelkedő Japán Nagydíj után a mezőny végül Brazíliába látogatott, és a megszokott hőség helyet igen hűvös és szeszélyes időjárás fogadta a pilótákat.

Az interlagosi megmérettetés eddig mindig a szezon elején kapott helyet, ám idén a szervezők az évad végére biggyesztették. Természetesen az első pillanattól kezdve mindenki egy esetleges Barrichello-sikerről beszélt, de a nagy Ferrari hódításból nem lett semmi.

Már az időmérőn látszott, hogy az olaszok nem fogják dominálni a nagydíjat, hiszen Schumacher például az "előkelő" 18. pozícióból rajtolhatott miután a pénteki szabadedzésen ripityára törte a tűzpiros versenygépét, és mivel autót, és természetesen motort is cserélt, ezért 10 hellyel hátrébbról kellet startolnia. A pole-t ugyan Barrichello szerezte meg, de a versenyen már neki sem volt keresnivalója. A futamot végül Montoya nyerte közvetlenül Räikkönen mögött. Barrichello majdnem fél perces hátrányban harmadikként ért célba. A mezőny hátsó fele 3-4 kört kapott az élen haladóktól, ami még a Forma-1-ben is igen ritka.

Schumacher végül a hetedik pozícióban fejezte be Takuma Szato mögött a versenyt, és akkor még biztosan nem gondolta volna, hogy 2005-ben mekkorát fordul majd vele a világ... És nem feltétlenül neki tetsző irányba, de erről majd a következő fejezetben.

A 2004-es világbajnokság végeredménye
Pilóták:

	Pilóta	Csapat	Pont
1.	M. Schumacher	Ferari	148
2.	R. Barrichello	Ferari	114
3.	J. Button	BAR	85
4.	F. Alonso	Renault	59
5.	J. Montoya	Williams	58
6.	J. Trulli	Renault/Toyota	46
7.	K. Räikkönen	McLaren	45
8.	T. Szato	BAR	34
9.	R. Schumacher	Williams	24
10.	D. Coulthard	McLaren	24
11.	G. Fisichella	Sauber	22
12.	F. Massa	Sauber	12
13.	M. Webber	Jaguar	7
14.	O. Panis	Toyota	6
15.	A. Pizzonia	Williams	6
16.	C. Klien	Jaguar	3
17.	C. da Matta	Toyota	3
18.	N. Heidfeld	Jordan	3
19.	T. Glock	Jordan	2
20.	Z. Baumgartner	Minardi	1
21.	J. Villeneuve	Renault	0
22.	R. Zonta	Toyota	0
23.	M. Gene	Williams	0
24.	G. Pantano	Jordan	0
25.	G. Bruni	Minardi	0

Csapat

	Csapat/motor	Pont
1.	Ferrari/Ferrari	262
2.	BAR/Honda	119
3.	Renault/Renault	105
4.	Williams/BMW	88
5.	McLaren/Mercedes	69
6.	Sauber/Petronas	34
7.	Jaguar/Cosworth	10
8.	Toyota/Toyota	9
9.	Jordan/Ford	5
10.	Minardi/Cosworth	1