Miután 1995-ben Damon Hill ismét második helyen végzett Michael Schumacher mögött, a szakma és maga a Williams is elvesztette a hitét a brit fiatalemberben. Ekkor a legenda, Graham Hill fia meghökkentő kijelentést tett.

"Sokan azt hiszik, hogy azért lehetek a Williamsnél, mert ismert a nevem, és szép a mosolyom. A következő évben bebizonyítom, hogy nincs igazuk azoknak, akik már most leírnak engem, világbajnok leszek."

Ebben a szellemben kezdett neki tervének megvalósításába a brit. Már az Ausztrál Nagydíjon is látszott, hogy minden idők legelszántabb Damon Hillje áll szemben kihívóival. A hatalmas balesettel (Martin Brundle Jordanje Johnny Herbert Sauberével találkozott, aminek következtében Brundle autója a levegőben néhány szaltó után a sáncnak csapódott, szerencsére a versenyző csodával határos módon sértetlenül szállt ki a ripityára tört autóból.) tarkított futamon mindenkit maga mögé utasítva gyűjtötte be első 1996-os győzelmét.

Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy újdonsült csapattársa, Jacques Villeneuve eszén nem tudott túljárni, mert a kanadai fantasztikus manőverezéssel maga mögött tartotta a bizonyítási vágytól égő szigetországit. A sors végül Hill segítségére sietett, mert az újonc autójában rakoncátlankodott az olajnyomás, ezért a bokszból lassabb tempóra kötelezték, akit Hill így könnyedén megelőzött. Villeneuve mindenesetre azzal, hogy a futam jelentős részében jobb volt az istálló első számú pilótájánál, mindenki számára egyértelművé tette, hogy új csillag tűnt fel a motorsport egén.

Az esős Brazil Nagydíjon viszont még inkább kidomborodott Damon Hill fölénye. Már az időmérőt is közel egy másodperccel nyerte az akkor még Jordanben vitézkedő Rubens Barrichello előtt. A brit aztán a futamon sem hagyott esélyt senkinek, magabiztosan lett első. A futam krónikájához hozzátartozik, hogy a 27 millió dolláros évi keresetért a Benettontól a Ferrarihoz igazoló Michael Schumacher harmadik helyével megszerezte első vb-pontjait az olasz csapatnál. Másodikként Jean Alesi ért célba, Villeneuve technikai probléma miatt feladta a versenyt.

Argentínában Hill immáron triplázott. A kvalifikáción ezúttal ugyan mindössze néhány tizeddel tudta megverni az egyre jobb formába lendülő Schumachert. Vasárnap a német idő előtt befejezte a versenyt, ám az időmérőn alaposan lemaradó, több mint fél másodperces hátrányt összeszedő Jacques Villeneuve ezüstérmes lett. Damon Hill argentin győzelmével tizennyolc pontosra növelte előnyét csapattársával szemben, aki begyűjtötte második pódiumos helyezését.

Már az évad elején látszott, hogy a Ferrarinak nem sikerült kellő mértékben fejlesztenie az autón, ezért Schumacher hol saját hibájából, hol technikai problémák miatt idő előtt befejezte a futamokat. Az előző két év világbajnoka hatalmas reményekkel érkezett az olasz istállóhoz, ám nagyon hamar elvágta magát és csapatát a hőn áhított világbajnoki címtől. Az olaszok tizenhét éve vártak a megváltóra, és Schumacher szerződtetése után nagyon bíztak abban, hogy Jody Scheckter után ismét világbajnoki címet ünnepelhetnek.

Az Európa Nagydíjon beérett az, amivel már mindenki számolt. Szombaton még csak altatta ellenfeleit Jacques Villeneuve, hiszen Damon Hill majdnem egy másodperccel volt jobb a kanadainál, ám a futamon teljesen felborultak az erőviszonyok, a Williams másodikszámú pilótája parádésan versenyezve megszerezte pályafutása első futamgyőzelmét. Hill negyedikként ért célba, és az előző futamon üres kézzel távozó Michael Schumacher megszerezte első ezüstérmét a szezonban.

A győzelemtől megrészegülve a kanadai San Marinóban semmit sem tudott letenni az asztalra, szemben Hillel, aki negyedik győzelmét söpörte be. Pedig a szombati kvalifikáción még senki nem gondolta komolyan, hogy a második helyről induló brit a hétvégén szárnyaló Schumacherrel együtt, mindenkit megverve bezsebeli a maximum pontszámot. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy Jacques Villeneuve a felfüggesztés meghibásodása miatt idejekorán kiállni kényszerült. Harmadikként a Benetton-Renault-val Gerhard Berger gördült át a célvonalon. Az időmérőt megnyerő Schumacher végül tizennégy másodperces hátránnyal második helyen fejezte be a futamot, és ezzel értékes pontokkal gazdagította csapatát.

Az évad legtrükkösebb versenyét ezúttal (is) Monacóban rendezték, ahol rendkívül nedves körülmények között az összes favorit kiesett, és így a "kicsiké" lett a főszerep. Az őrült futamot összesen hét versenyautó fejezte be. A dobogó legfelső fokára pályafutása során először - és azóta már tudjuk, utoljára - a Ligier-Mugen-Honda pilótája, Olivier Panis állhatott fel. Már a pénteken elért harmadik helyével is jelezte a francia, hogy nagyon fekszik neki a pálya, igaz a kvalifikáción nem tudott villogni, de a futamgyőzelem a legjobb vigaszdíj volt a számára. David Coulthard, illetve Johnny Herbert osztozott a második és harmadik helyen.

Spanyolországban Hill tovább gyengélkedett, bár az események folytatását nézve, lehet, hogy csak erőt gyűjtött. Mindenesetre Montmelóban (Barcelona mellett) az angol esélytelenül ténfergett a pályán, amit egy balesettel meg is koronázott, ami egyben a versenye végét jelentette. A Williamsszel ellentétben a Ferrari a szezon eme szakaszában magára talált, és Michael Schumacher személyében megszerezték első diadalukat 1996-ban. A Williams istálló vezérkara tehetetlenül nézte végig, ahogy sorozatban másodszor nem őket intik le elsőként a kockás zászlóval, igaz Jacques Villeneuve harmadik helye némi vigaszt jelentett számukra.

A világbajnokságot vezető csapatnak nem sokáig okozott fejtörést a Ferrari, hiszen Schumacher a diadal után Montreálban és a Magny-Cours-ban sem szerzett pontot. A napsütötte kanadai hétvégén a két Williams küzdött egymással, ám mind hazájában, mind Franciaországban Villeneuve húzta a rövidebbet. Damon Hill megállíthatatlan volt, és egyedül Franciaországban a kvalifikáción Schumacher tudta egy pillanatig megfogni a britet pole pozíciójával. A versenyen viszont ismét nem volt ember, aki fel tudta volna tartóztatni az extázisban versenyző Hillt.

Villeneuve meg is orrolt csapattársára, és Silverstone-ban esélyt sem adva másnak behúzta a tíz pontot. Másodikként Gerhard Berger, harmadikként Mika Häkkinen ért célba.

A Német Nagydíjon Hill ismét magához vette a kezdeményezést, de Villeneuve sem volt boldogtalan a maga hat pontjával. Michael Schumacher hazai közönség előtt sem tudott megújulni, és a negyedik helyezéssel láthatóan nem volt kibékülve. Pedig a német közönség a kvalifikáción elért harmadik helye után méltán reménykedett egy esetleges pódiumos pozícióban.

Két hét múlva a Formula-1 mezőnye hozzánk látogatott. A szombati kvalifikációt kevesebb, mint egy tized másodperccel Hill előtt Schumacher nyerte, ám a futamon az addig háttérben szemlélődő Jacques Villeneuve villogott, és pályafutása harmadik diadalát ünnepelhette. Damon Hill a dobogó második fokát kaparintotta meg, és láthatóan egyáltalán nem volt elégedetlen a hat pont miatt. A harmadik helyre ismét egy Benetton-Renault ért oda. Igaz, Jean Alesi Damon Hillt nem tudta megszorítani, de a bronzéremmel a csapatnál tökéletesen elégedettek voltak.

A Belga, illetve az Olasz Nagydíjon láthatóan megindult a Ferrari szekere, Michael Schumacher mindkétszer az élre röpítette az olaszok autóját. A nagy formajavulás azonban már későn jött, mert addigra a német olyan ponthátrányba került, amit már nem tudott behozni. Estorilban Villeneuve, az évadzárón, Suzukában Damon Hill diadalmaskodott és könnyedén lett világbajnok.

Az 1996-os évadban Damon Hill bebizonyította, hogy méltó édesapja, Graham Hill örökségéhez, és egyúttal minden kétkedőt elnémított. A világbajnoki cím ellenére Hillnek nem volt maradása a Williamsnél, és 1997-re mindenki megrökönyödésére a gyengécske Arrowshoz igazolt, ahol pályafutása végzetes irányt vett. Erről, és Villeneuve szárnyalásáról a következő írásunkban számolunk be.


Az 1996-os világbajnokság végeredménye
Pilóták:

	Pilóta	Csapat	Pont
1.	D. Hill	Williams	97
2.	J. Villeneuve	Williams	78
3.	M. Schumacher	Ferrari	59
4.	J. Alesi	Benetton	47
5.	M. Häkkinen	McLaren	31
6.	G. Berger	Benetton	21
7.	D. Coulthard	McLaren	18
8.	R. Barrichello	Jordan	14
9.	O. Panis	Ligier	13
10.	E. Irvine	Ferrari	11
11.	M. Brundle	Jordan	8
12.	H. Frentzen	Sauber	7
13.	M. Salo	Tyrrell	5
14.	J. Herbert	Sauber	4
15.	P. Diniz	Ligier	2
16.	J. Verstappen	Footwork	1
17.	U. Katajama	Tyrrell	0
18.	R. Rosset	Footwork	0
19.	G. Fisichella	Minardi	0
20.	P. Lamy	Minardi	0
21.	L. Badoer	Forti	0
22.	G. Lavaggi	Minardi	0
23.	A. Montermini	Forti	0
24.	T. Marques	Minardi	0

Csapat

	Csapat	Motor	Pont
1.	Williams	Renault	175
2.	Ferrari	Ferrari	70
3.	Benetton	Renault	68
4.	McLaren	Mercedes	49
5.	Jordan	Peugeot	22
6.	Ligier	Mugen Honda	15
7.	Sauber	Ford	11
8.	Tyrrell	Yamaha	5
9.	Arrows	Hart	1
10.	Forti Corse	Ford	0
11.	Minardi	Ford	0