A megmérettetést nagy találgatások előzték meg, hogy vajon melyik sztárpilóta halad majd át elsőként a célvonalon. Jack Brabham? Denis Hulme? Jim Clark? Esetleg John Surtees? Ezen négy versenyző győzelmében bíztak a legtöbben, így nagy meglepetést okozott, amikor a Cooper-Maserati versenyzője, Pedro Rodriguez aratta le a babérokat.

A Ferrari új versenyigazgatója, Franco Lini választása Chris Amonra esett, aki Lorenzo Bandini csapattársaként kezdhette meg az új Formula-1-es évadot. Amon számára is sikerrel indult az 1967-es idény, aki a Daytonában megrendezésre került 24 órás versenyen aratott győzelmet a Ferrari színeiben, míg Bandini a Race of Champions elnevezésű megmérettetésen győzte le Dan Gurneyt.

A második Formula-1-es világbajnoki futamra május 7-ig várnia kellett az érdeklődőknek, ahol Bandini már a rajtot követően a mezőny élén autózott, mialatt Jack Brabham már az első körben feladni kényszerült a küzdelmet. A Monacói hercegség versenypályáján rendezett futamot végül Denis Hulme nyerte meg, aki egy Brabham-Repco volánjánál versenyzett. Hulme és Stewart is megelőzte Bandinit, azonban a száz körös futam tizenötödik körében a skót pilóta a differenciálmű meghibásodása miatt feladni kényszerült a küzdelmet. Bandini mindent megpróbált, hogy lépést tudjon tartani Hulméval.

A rendezők meg kívánták akadályozni, hogy a pilóták a tengerbe zuhanjanak, ezért a szalmakupacok mögé fakorlátot helyeztek el. A nyolcvankettedik körben Bandini megcsúszott, majd nekicsapódott a szalmakupacnak, ami nem fogta fel az ütközést, autója megállíthatatlanul haladt a hajópadlóból készült korát felé, amelynek hatalmas erővel csapódott neki. A Ferrari azonnal lángra lobbant, és hosszú percek teltek el, amíg a pályaőröknek sikerült megfékeznie a tüzet, Bandini számára azonban ekkor már késő volt. Testének hetven százaléka megégett, a pilóta három napig küzdött az életéért, azonban szinte semmi esélye nem volt arra, hogy ebből a csatából győztesen kerüljön ki. A kórház másik szobájában Bandini állapotos felesége elveszítette születendő gyermeküket, a család tragédiája a Formula-1 egész mezőnyét megrázta. A pilóták újabb biztonsági intézkedéseket követeltek, egyes versenyzők a vércsoportjukat ráhímeztették a versenyoveralljukra, míg Jackie Stewart és Jack Brabham biztonsági övet használtak.

Az 1967-es esztendőben nem Lorenzo Bandini volt a száguldó cirkusz egyetlen áldozata. Augusztus 14-e volt, amikor Bob Anderson egy privát tesztelés során vesztette életét Silverstoneban.

A Holland Nagydíjon Graham Hill a Pole Positionról vághatott neki a megmérettetésnek, aki tizenegy körön keresztül uralta a mezőnyt, amikor egy technikai meghibásodás miatt feladni kényszerült a küzdelmet. Öt kör elteltével Jim Clark vette át a vezetést, aki végül megnyerte a Zandvoortban megrendezésre került futamot.

Az elkövetkezendő nyolc helyszínek mindegyikén mindig Lotus versenyautó indulhatott az első rajtkockából, azonban a folyamatos meghibásodások miatt nemigen tudtak beleszólni a világbajnoki címért folytatott küzdelembe. Clark számára az 1967-es évad legemlékezetesebb megmérettetése az Olasz Nagydíj volt, ahol bár egy defekt miatt kiállani kényszerült a boxba, amelyet követően csak a hetedik helyre tudott visszamenni, kilencven másodperces lemaradással az élen álló Graham Hillhez képest. Negyvenhét kör elteltével már a második helyen autózott, majd amikor csapattársa a motor meghibásodása miatt feladni kényszerült a küzdelmet, átvette a vezetést. A nagy csatában Clark autójából elfogyott az üzemanyag, így végül Surtees nyert, Brabhamet megelőzően. Ekkor már sokak számára nyilvánvalóvá vált, hogy Brabham csapatát nem lehet legyőzni.

Jack Brabham és Denis Hulme a tizenegy futamból kilencszer értek célba pontszerző helyen, és mindketten kétszer győzedelmeskedtek. Míg Hulme "elvette" Brabham világbajnoki címét, Black Jack versenyről versenyre új elemekkel szerelt autóval állt rajthoz, ami némi kockázattal is járt. "Úgy gondolom, hogy ez tette lehetővé a számomra azt, hogy világbajnok legyek." – hangzott az 1967-es esztendő világbajnokának kommentárja.