Természetesen nem véletlen a "tülekedés", a versenyek rajtja az egyik legjobb lehetőség arra, hogy gyorsan, több helyet tudjanak előrelépni. Persze néhány pályán - például Monacóban - gyakorlatilag nincs lehetőség a rajt után az első kanyarig előzést kivitelezni. Egy jó rajt nagyon kedvezően tudja befolyásolni a pilóta versenyét, egy rossz rajttal azonban ugyanígy mindennek vége lehet.

A versenyzők mindenek előtt mentálisan készülnek a verseny rajtjára, számba veszik, hogy az adott pályán különböző rajt utáni szituációkban a megszerzett rajthelyükről milyen utat kívánnak követni, az esetlegesen bekövetkező nem várt eseményekre vagy helyezkedésekre hogyan fognak reagálni. A csapatok a rajtrácson már igyekeznek elzárni a versenyzőket a média érdeklődésétől, hogy azok csak a versenyre tudjanak koncentrálni.

A rajteljárásnak ebben a szakaszában külső szemlélő számára inkább tűnik káosznak a helyzet, mint egy Forma-1-es verseny rajtprocedúrájának: a rajtrácson ott sorakoznak a versenyautók és a versenyzők, minden csapat számtalan szerelővel, szerszámmal és berendezéssel, a sportbírók és a verseny hivatalos személyei és vendégei, valamint nem utolsó sorban a média képviselőinek serege. Az előbb felsoroltak mindannyian egy nagyjából 15x120 méteres területen próbálják a munkájukat a lehető legjobban végezni.

Amint a rajteljárás során a csapatoknak el kell indítaniuk a versenyautók motorjait, akkortól az események felgyorsulnak. Ekkor el kell hagynia mindenkinek a rajtrácsot, autónként néhány szerelő maradhat csak, akik szükség esetén még segíthetnek a pilótáknak a felmerülő gondok megoldásában. A versenyautók hűtőrendszere mozgásban lévő karosszériára van optimalizálva (így biztosítva a lehető legkisebb hőcserélő felületeket, legrövidebb hűtőfolyadékokat szállító csöveket, legkevesebb hűtőfolyadékot), ezért innentől számítva nagyon hamar elindul a felvezető kör.

Az első rajthelyről induló versenyzőnek egyrészt nagyon jó alkalma van arra, hogy megfelelően bemelegíthesse a gumikat és a fékeket az autóin gázadásokkal és fékezésekkel; másrészt figyelnie kell arra, hogy ne túl gyorsan teljesítse a kört, hiszen a versenyirányításnak meg kell várnia, amíg az utolsó pilóta is elfoglalja a helyét. Ha a pole pozícióból induló versenyzőnek túl sokat kell állnia, akkor a felszabaduló hő nagy kárt tehet az autóban.

Szerencsére egyre ritkábbak az ilyen rajtbalesetek

Mikor minden versenyző elfoglalta a rajthelyét, ott álló helyzetben tartózkodik, továbbá a biztonsági és orvosi autók is beálltak a mezőny mögé, akkor indítja el a rajtoltatásért felelős versenybíró a ’rajtprogramot’. Zöld lámpa már nincs használatban a versenyek elindításához, egymás mellett elhelyezett piros lámpák gyulladnak fel sorban egymás után, majd az összes piros lámpa egyszerre alszik ki a legutolsó lámpa felgyulladását követően (az idő véletlenszerű, a kezelőnek nincs befolyása a hosszára). A piros lámpák kialvása jelenti a rajt pillanatát.

A versenyzők a lámpák kialvása után elindulnak és közelítenek az első kanyar felé, próbálják megvalósítani az előre elképzelt stratégiájukat. Választhatnak offenzív vagy defenzív taktikát, függően attól, hogy a rajtjuk hogyan sikerült. Egyrészt természetesen előre akarnak lépni a rajthelyükhöz képest, de persze a megszerzett rajthelyüket sem szeretnék rosszabb pozícióra cserélni. A versenyek rajtja során minden autó nagyon közel van egymáshoz, nemritkán 4-5 autó próbál ugyan arra a kanyarívre besorolni, így általában többen kényszerülnek az első kanyarban elhagyni a pályát, mert egyszerűen nem férnek el egymás mellett.

Köszönhetően az FIA folyamatosan szigorodó szabályainak és a versenyzők egy professzionálisabb hozzáállásának az utóbbi időkben egyre ritkábban láthatunk rajtbalesetet.