Már a nyitófutamot megelőző teszteken látni lehetett, hogy a McLaren-Mercedes, de főleg a Renault kitűnik a mezőnyből. Giancarlo Fisichella és Fernando Alonso nemegyszer másodpercekkel száguldottak gyorsabban, mint az eddig favoritnak tartott Ferrarik.

Természetesen ebben az évben sem maradtak el a már megszokott szabálymódosítások. Az időmérő rendszerének teljes kudarca után egy új formulával próbálkoztak az FIA-nál. Eszerint a pilóták a szombati időmérőt üres tankkal teljesítették, vasárnap viszont már a versenyre felkészített versenyautóval köröztek, ami kiszámíthatatlanná tette az eredményeket, hiszen egy esetleges rosszabb teljesítmény nem feltétlenül tükrözte a valós erőviszonyokat. A szervezet azt is szabályban rögzítette, hogy egy garnitúra gumit használhatnak fel a csapatok az időmérőn, valamint a versenyen. Ez rendkívül érzékenyen érintette az agresszívebb pilótákat, hiszen alattuk sokkal jobban kopott az a fránya abroncs. Az igazi próbatételt azonban a motor megóvása jelentette, hiszen a FIA kötelezte a csapatokat, hogy az autókba épített erőforrás legalább két versenyhétvégét kibírjon.

A Ferrari talán a sorozatos sikerektől elvakultan nem fejlesztette megfelelő ütemben az F2004M-et, és a sok-sok elvesztegetett munkaóra hiánya hamar megbosszulta magát.

Már 2004-ben is komoly gumiháborúnak lehettünk szemtanúi, ám a 2005-ös esztendő még az egy évvel korábbinál is pikánsabbnak ígérkezett, hiszen a Bridgestone a felkészülés során rendre alulmaradt a Michelinnel szemben.

Ausztráliában hamar kiderült, hogy a Renault-k kiváló szereplése nem fogható fel holmi véletlennek, hiszen a két időmérő alapján a francia csapat olasz pilótája, Giancarlo Fisichella Jarno Trulli és Mark Webber előtt vághatott neki a futamnak. Schumacher az első időmérőn a mostoha körülményeknek hála mindössze a 18. helyen végzett, ezért a második időmérőt feladva, csurig tankolva vágott neki a több száz versenykilométernek.

A színfalak mögött eközben ismét érdekes jelentek játszódtak le. A Minardi csapatfőnöke kérlelte az FIA-t, hogy csapata hadd indulhasson el a 2004-s fejlesztéssel, mert nem volt pénzük egy új modell összerakására, ám miután az FIA kemény maradt, szombaton már a "friss" Minardik rótták a köröket.

A rajtnál Fisichella megőrizte vezető pozícióját, a McLarenek is jól jöttek el, és Schumacher is megkezdte a felzárkózást. A német sokáig Kimi Räikkönennel harcolt, ám a finn a kerékcsere után beelőzött, igaz néhány kör után légterelőt is kellett cserélni az autóján, és Schumacher a McLaren-Mercedes elé került. A Ferrari öröme nem tartott sokáig, mert Schumacher a 42. körben túlságosan agresszívan fogta a pozícióját, és a nagy rössel érkező honfitárs, Nick Heidfeld a Ferrarijába rohant. Végül a bivalyerős Renault-val Fisichella rajt-cél győzelmet aratott Barrichello és Alonso előtt.

A versenybalesetnek titulált eset sokáig foglalkoztatta a sajtót, és mivel Malajzia előtt csak nem akartak csillapodni a kedélyek, amelyet jórészt a média gerjesztett, ezért a GPDA ülésén megvitatták a pilóták versenyhelyzetet, és végül mind a két felet hibásnak találták, és figyelmeztették Schumachert, hogy ne mozduljon be többé a fékező zónában.

A cirkusz után végre a nagydíjra koncentrálhattak a pilóták. A szombati időmérőt Alonso nyerte Jarno Trulli és Fisichella előtt. A Bridgestone lemaradása Sepangban már valós képet öltött. A két Ferrari a tizenkettedik és a tizennegyedik helyen végzett, majd vasárnap sem szerepeltek jobban, az első és a második sort michelines autók uralták.

A versenyen aztán rég nem látott verést kapott a Bridgestone. A japánok abroncsai miatt a tűzpiros istálló másodpercekkel lassabban teljesítette a köröket, mint francia gumiszállító portékáival ellátott csapatok. Barrichello a 49. körben feladta a versenyt, Schumacher pedig a hetedik helyen zárta az év második versenyhétvégéjét.

Az élen a szokásos forgatókönyv szerint alakultak a dolgok. Alonso a vasárnapi pole-t egyszer sem kiengedve a kezéből rajt-cél győzelmet aratott Trullit és Heidfeldet megelőzve, és ezzel át is vette a pontversenyben a vezetést a csapattárs előtt, aki Mark Webberrel "összecsókolózott" és kiesett.

A második futam után egyértelművé vált, hogy a Ferrari komoly hátrányban van az élbolyhoz képest, ezért a vezetőség megsürgette a 2005-ös modell debütálását.

Így tehát Bahreinbe már az új fejlesztéssel érkezett a Ferrari, és ez az időmérők eredményein azonnal meg is látszott. Szombaton Schumacher a harmadik rajtkockát szerezte meg Alonso és Trulli mögött, majd vasárnap egyedül a spanyol tudott nála gyorsabb kört futni.

A vetélytársak látva az új modellel feltámadó Ferrarit, máris az olaszok visszatéréséről beszéltek. A nagy áttörés azonban elmaradt, mert a német Ferrarija a tizenkettedik körben megadta magát, a hidraulika felmondta a szolgálatot. Így az addig kissé szorongatott helyzetben lévő Alonso könnyedén gyűjthette be azévi második futamgyőzelmét Trulli, és a McLaren-Mercedessel idén először dobogón álló Kimi Räikkönen előtt.

A 2005-ös sorozat első európai állomása előtt három hetes pihenőre vonultak a csapatok, igaz mindenki a fejlesztésre, tesztelésre szánta a drága időt. Eközben egyre többen támadták a Bridgestone-t abroncsai miatt, ám Ross Brawn a gumigyár védelmére kelt: "Persze lehet a Bridgestone-t okolni, nyilván nekik is szerepük van az egészben, de az az igazság, hogy az autónk sem olyan, mint amilyennek lennie kellene. A tavalyi siker elaltatott minket, és miközben mindenki nagy erővel fejlesztett, mi csak mismásoltunk."

Imolában az első időmérőn a lassan magához térő Räikkönen bizonyult a leggyorsabbnak Alonso előtt. Schumacher az eddigiekhez képest szép eredménnyel a harmadik helyen zárt. Ám mindezt nullázta, amikor vasárnap vezetői hiba miatt mindössze a 16. legjobb idővel a 13. helyre kvalifikálta magát.

Az élbolyt újfent a michelines autók alkották, ám a hátulról startoló Ferrari az első boksz-kiállás után már a harmadik helyre küzdötte fel magát, igaz Alonsóhoz képest több mint fél perces hátrányát nem tudta ledolgozni. Vagy mégis? A német iszonyatos tempót kezdett el diktálni, és folyamatosan leggyorsabb köröket autózva odaért Button mögé, aki csak néhány pillanatig tudta feltartani a Ferrarit. Alonso azonban még mindig távoli célpontnak tűnt, és bár a verseny végére megközelítette a spanyolt a kerpeni, előzésre már nem volt alkalma, így végül Schumacher a második helyen zárt. A BAR-Honda eredményét a verseny után törölték, mert szabálytalannak ítélték a tankjaikat.

A Ferraris feltámadás után a versenyzők mellett a média ismét komoly ellenfélként kezdett tekinteni az olaszokra, ám az egy futamig tartó fellendülés után a tragikomédia folytatódott.

A Spanyol Nagydíj mindig is a McLarenek felségterülete volt, ám ebben az évben sokan fogadtak volna a Renault diadalára. A vasárnapi időmérőn be is igazolódott a papírforma, Kimi Räikkönen mindenkinél gyorsabb időt repesztve szerezte meg a pole-t.

A rajt nem hozott nagy változást, ám Schumacher a nyolcadik helyről startolva hamar a harmadik helyen találta magát, és már épp kezdett volna begyorsulni, amikor a bal hátsó gumija defektet kapott. A német kiviharzott kerékcserére, ám két körrel később a bal első abroncs szállt el és ezzel számára véget is ért a Spanyol Nagydíj. Elöl, ahogyan azt sokan megjósolták Kimi Räikkönen senkinek nem adott esélyt a győzelemre, és Alonso előtt megszerezte a futamgyőzelmet. A spanyol cseppet se bánkódott, hiszen vezette a pontvadászatot, és a gyenge teljesítménynek köszönhetően kényelmes, 36 pontos előnyre tett szert Schumcherrel szemben, akit akkor még mindenki fő esélyesként tartott számon a gyenge kezdet ellenére

Schumacher vesszőfutása miatt egyre hangosabbak lettek azok a pletykák, mely szerint a többszörös világbajnok a visszavonulást fontolgatja. Erre erősített rá az a tény is, hogy nem írta alá Ferraris szerződését. Ám Schumacher cáfolt, mindössze annyit reagált a felvetésekre, hogy nem kell elsietni a dolgot.

Monacóban végképp bedőlt a kétnapos időmérő rendszere. A FIA közölte a csapatokkal, hogy Nürburgringtől kezdve eltörlik a vasárnapi időmérőt, mert a kutya sem kíváncsi két egykörös szenvedésre.

A vasárnapi időmérőn, ahogy azt már megszokhattuk ismét a michelines autók kerültek túlsúlyba a legjobb helyek kiosztásánál. A verseny egyetlen izgalmas momentuma a 24. körben jött el, amikor Christijan Albers a Minardi-Cosworthal megpördült és a mögötte fékező Coulthardba belerohant Schumacher, akinek emiatt vezetőszárnyat kellett cserélnie. Az eset után azonnal bejött a biztonsági autó, de mikor elengedte a mezőnyt, a versenyt vezető Räikkönen hamar leszakította magáról a mezőnyt, és a Nick Heidfeld, Mark Webber duó előtt mintegy tizenöt másodperces előnnyel haladt át a célvonalon.

Schumacher az utolsó körben megelőzte Barrichellót, majd majdnem megfogta testvérét is, de hajmeresztő előzési kísérletét nem koronázta siker. Ralf így nyilatkozott az esetről: "Michaelnek egész egyszerűen elment az esze, de nem próbálom ezt neki megmagyarázni, mert úgysem ismerné be."

Az Európa Nagydíjon nem kis meglepetésre Nick Heidfeld megszerezte élete első rajtkockáját Räikkönen és Mark Webber előtt. Erre a futamra már visszatérhettek a BAR-Hondák is, akiket az FIA Imola után két futam erejéig száműzött a sorozatból.

Vasárnap az utolsó méterekig úgy tűnt, hogy Kimi behúzza a következő győzelmét, ám a sors nem így gondolta, és a finn autója az utolsó körben megadta magát, amit Fernando Alonso köszönt szépen, és begyűjtötte az ölébe hullott tíz pontot. A spanyol mögött a parádés versenyt maga mögött tudó Nick Heidfeld és Barrichello végzett.Amerikai botrány, finn balszerencse, spanyol diadal

A Forma-1 európai kitérője után a tengerentúlra költözött, és egy hagyományosan "Schumacher-pályán" kezdhette meg a Ferrari a felzárkózást. A Kanadai Nagydíj mindig is Schumacher kedvencei közé tartozott, és az időmérő után (2. hely) úgy tűnt, hogy a hagyományoknak megfelelően szerepel majd a Ferrari. A pole-t Jenson Button szerezte meg, a második sort pedig a két Renault bérelte ki magának.

A száguldó cirkuszt figyelemmel kísérők már nagyon ki voltak éhezve egy igazán jó futamra, és Kanadában végre ismét fantasztikus izgalmakat élhettek át. A rajtnál repülőrajtot vett a két Renault, és mind Button, mind Schumacher a háttérbe szorult. A francia csapat fogata gyorsan szakította le magáról a mezőnyt, ám Fisichella autójában a hidraulika meghibásodott, ezért feladta a további küzdelmet, míg Alonso, aki előzőleg követelte a csapattól, hogy a csapattárs engedje el, a falhoz csapta a Renault-t.

Amikor a csapatok elkezdték a tesztelést az Amerikai Nagydíj helyszínén még senki sem gondolta, hogy az évtized legnagyobb bojkottjának lesznek szemtanúi a kilátogatók. Történt ugyanis, hogy a michelines gumikkal felvértezett autóval száguldó Ralf Schumacher és Ricardo Zonta ugyanabban az ovál-kanyarban szenvedett balesetet. Már ekkor sejtették a michelines istállók, hogy a gumikeverékkel lehet a baj, és elkezdődött az év legnagyobb botránysorozata. A kicsúszást követően a Michelin kérlelni kezdte az FIA-t, hadd hozasson Európából gumikat a versenyre, mert a jelenlegi keverék veszélyes. A szervezet nem állt kötélnek, aminek az lett a vége, hogy a francia gumigyár elismerte, hogy nem tud garanciát vállalni a gumik minőségére, ami nem is annyira bújtatottan azt jelentette, hogy a pilóták könnyen életveszélybe kerülhetnek. Miután a tárgyalások, amelyeken számos alternatíva merült fel (a kanyar átépítése, sebességkontroll a kanyarban) kudarcba fulladtak, vasárnap a felvezető kör után az összes michelines versenyautó a bokszba vonult, és mindössze a mezőny töredéke rajtolt el. A versenyt Schumacher nyerte Barrichello és Tiago Monteiro előtt, aki élete lehetőségével élve harmadik lett. Ám a nézők nem fogadták könnyen a kialakult helyzetet, hiszen ők kifizették a méregdrága jegyet, és verseny helyett nagy semmit kaptak. Az ügy még hetekig foglalkoztatta a sajtót, és a Michelin végül ígéretet tett, hogy megtéríti a nagydíj jegyeit.

A botrányos tengerentúli kiruccanás után a Forma-1 ismét Európába tette át székhelyét. A Francia Nagydíj időmérőjén Alonso szerezte meg a pole-t Trulli és Räikkönen előtt. A finn autójában azonban erőforrást kellett cserélni, ezért tízhelyes rajtbüntetése révén Schumacher indulhatott a harmadik pozícióból.

Végül az igen vérszegény nagydíjat rajt-cél győzelem formájában Alonso nyerte Räikkönen és a közel egy körrel lemaradó Schumacher előtt.

A szezon ezen szakaszában lassan mindenki számára világossá vált, hogy Schumacher idén már nem valószínű, hogy robbant. Erre erősített rá Silverstone is, ahol a német a hatodik helyen fejezte be a versenyt.

A silverstone-i hétvégét szörnyű esemény borzolta. Londonban terroristák robbantottak, amely ismét komoly hadüzenet volt a béke számára.

Az időmérőn Alonso volt a leggyorsabb, megelőzve Räikkönent és a hazaiak kedvencét, Buttont. A verseny érthető okokból eléggé nyomottan telt. A nézőkön is érezni lehetett a szörnyű fejlemények hatását. És vajh ki az a versenyző, aki az efféle helyzetekre a leginkább immunis? Hát persze, hogy Juan-Pablo-Montoya. A kolumbiai sokszor bizonyította már, hogy az ilyen helyzetekben is helyén van az esze (olyat azért nem írunk, hogy nem rendítette meg túlságosan az eset). A McLaren-Mercedes pilótája szerezte meg a tíz pontot, Alonso és Räikkönen előtt.

Az angol bukta után a Ferrari Hockenheimben kereste a vigasztalást, ám Schumacher ötödik legjobb ideje kevésnek bizonyult az üdvösséghez. Az időmérőt Kimi Räikkönen nyerte Button és Alonso előtt.

A versenyen ismét csúnya tréfát űzött a sors Räikkönennel, aki ahogy idén már nem egyszer az élről esett ki hidraulika-, illetve motorhiba miatt. Az első helyet ismét Alonso örökölte meg, aki mellé még Montoya és Button ért oda. Schumacher a gumikkal folyamatosan küszködve az ötödik helyen fejezte be hazai versenyét.

Ami nem sikerült otthonában, az sikerült nálunk Magyarországon. Már az időmérő is sejtette, hogy Schumacher a Hungaroringen bizony erős lehet. A német megszerezve a pole-t végre esélyesként gurult ki a pályára. Mögé Montoya és Trulli sorakozott fel. A rajtnál a kolumbiai valószínűleg csapatutasításra maga elé engedte Räikkönent, aki folyamatosan drukk alatt tartotta Schumachert, aki a vége felé ismét a jobban kopó gumik áldozatává vált, és a második szerviz után már a finn vezette a versenyt, és meg is nyerte. Ralf révén a dobogón két Schumachert is ünnepelhettek a rajongók.

A debütáló Török Nagydíj előtt három hetes pihenőre vonultak a csapatok, ám a versenymentes heteket bombahír rázta meg. Barrichello, akinek 2006 végéig volt szerződése a Ferrarinál az év végén elhagyja a Ferrarit, helyére Felipe Massát szerződtetik.

A pihenésből visszatérve Kimi Räikkönen kapta el leggyorsabban a fonalat, és pole-t ünnepelhetett. Fisichella és Alonso sorakozott fel mellette-mögötte. Schumacher megpördült, ezért a 16. helyről vágott neki a versenynek. A német versenyének hamar vége is lett. Erről Mark Webber gondoskodott, aki kissé agresszívan zárta az ívet a felzárkózni igyekvő Schumacher előtt, és összeütköztek. A kényszerű kiállás után Schumacher becsülettel hajtott de a végén még a leintés előtt újból meglátogatta a bokszot, de ezúttal már nem gurult ki megint. A futamot Räikkönen nyerte Alonso és Montoya előtt.

A kudarc kudarcot szül, szokták mondani. Ez hatványozottan igaz lehet egy világbajnok csapatra, egy világbajnok pilótára és egy harmadrangú autóra. Monzában elmaradt a szokásos Ferrari parádé, az abroncsok ismét totális csődöt mondtak.

Nem úgy Räikkönené, aki ismét megszerezte a pole-t, ám motorcsere miatt tíz rajthelyes büntetést kapott. Így Montoya és Alonso indulhatott az első sorból. Az eseménytelen versenyen Montoya megtartotta pozícióját Alonso előtt. Giancarlo Fisichellát bár megközelítette Räikkönen, a dobogóról már nem tudta letaszítani.

A belga pálya nagyon sok versenyző kedvence. Szó mi szó, az izgalmas íveivel Spa-Francorchamps nekünk, tévénézőnek is kedves. Az időmérőn semmi különleges nem történt, Montoya csípte el a pole-t Räikkönen és Fisichella előtt.

A futamon a bajnoki címért versenyben lévő Räikkönen mindent megtett a sikerért, és ezt 10 ponttal jutalmazzák ebben a sportágban, ám Alonso is jól teljesített, és második helye azt jelentette, hogy szinte biztosan 2005 világbajnoka. Schumacher, miután Takuma Szato hátulról felnyársalta, kiállni kényszerült.

Brazíliában Fernando Alonso bajnoki esélyeshez méltóan kezdett. A kvalifikáción megszerezvén a pole-t, szinte lehetetlen helyzetbe hozta az ötödikként rajtoló Räikkönent. A finn mindent megpróbált annak érdekében, hogy még elhúzza a kérdést, ám Alonsónak egy harmadik hely is elég volt a mennybemenetelhez, és így Kimi hiába végzett második helyen, a 24 éves és 59 napos spanyol minden idők legfiatalabb világbajnoka lett.

A szezon hátralévő két versenyén már csak egy kérdés maradt nyitva. Milyen sorrend alakul ki a gyárak versenyében.

A polet némi meglepetésre Ralf Schumacher szerezte meg Button és Fisichella előtt. A nagyágyúk szinte egytől egyig a háttérbe szorultak. A futamon azonban már nem volt helye pardonnak, és érvényesült a papírforma. A mindössze 17. helyről rajtoló Kimi Räikkönen elképesztő versenyt produkálva szerezte meg a tíz pontot Fisichella és Alonso előtt. Schumacher is megtette a magáét, bebiztosította a Ferrari harmadik helyét a konstruktőri versenyben.

A Kínai Nagydíjon már semmi érdemleges nem történt. A szokásos papírforma szerint Alonso és Räikkönen váltogatta a pozíciókat. Ezúttal Alonsóé lett az első rajtkocka, és a futamgyőzelem is, amely tökéletes befejezése volt egy tökéletes Renault-Alonso párosítású szezonnak. Schumacher is megőrizte harmadik helyét a bajnokságban, pedig kiesett. Ám mivel Montoya is idő előtt befejezte a versenyt, tetemes hátránnyal ugyan, de Alonso, és Räikkönen mögött végzett.

Lehet sokan megköveznek majd minket ezért a megállapításért, de ez a szezon, és úgy általában az összes peches futam miatt lett "csak" 2007-ben Kimi Räikkönen világbajnok. Ha 2005-ben nem sújtja minden második versenyhétvégén kieséssel vagy motorcserével a sors, kérdés sem férhetett volna a világbajnok kilétéhez. Ám a McLaren-Mercedes megbízhatatlansága megfosztotta őt, és egyúttal odaadta Alonsónak ezt a becses címet. De hát kérem, a technikai sport erről szól.

A 2005-ös világbajnokság végeredménye
Pilóták:

	Pilóta	Csapat	Pont
1.	F. Alonso	Renault	133
2.	K. Räikkönen	McLaren	112
3.	M. Schumacher	Ferrari	62
4.	J. Montoya	McLaren	60
5.	G. Fisichella	Renault	58
6.	R. Schumacher	Toyota	45
7.	J. Trulli	Toyota	43
8.	R. Barrichello	Ferrari	38
9.	J. Button	BAR	37
10.	M. Webber	Williams	36
11.	N. Heidfeld	Williams	28
12.	D. Coulthard	Red Bull	24
13.	F. Massa	Sauber	11
14.	J. Villeneuve	Sauber	9
15.	C. Klien	Red Bull	9
16.	T. Monteiro	Jordan	7
17.	A. Wurz	McLaren	6
18.	N. Karthikeyan	Jordan	5
19.	C. Albers	Minardi	4
20.	P. de la Rosa	McLaren	4
21.	P. Friesacher	Minardi	3
22.	A. Pizzonia	Williams	2
23.	T. Sato	BAR	1
24.	V. Liuzzi	Red Bull	1
25.	R. Doornbos	Minardi	0
26.	R. Zonta	Toyota	0
27.	A. Davidson	BAR	0

Csapat

	Csapat	Motor	Pont
1.	Renault	Renault	191
2.	McLaren	Mercedes	182
3.	Ferrari	Ferrari	100
4.	Toyota	Toyota	88
5.	Williams	BMW	66
6.	BAR	Honda	38
7.	Red Bull	Cosworth	34
8.	Sauber	Petronas	20
9.	Jordan	Toyota	12
10.	Minardi	Cosworth	7