1951-ben Fagioli helyét Felice Bonetto vette át az Alfa Romeonál. Froilan Gonzalez, aki korábban Maseratival versenyzett, a Ferrarihoz igazolt, Ascari és Luigi Villoresi mellé, majd az 1951-es évad egyik kulcsfigurájává vált. Már nyolc (7 világbajnoki + Indianapolis) futamból állt a világbajnokság, Monacót azonban kihagyták, helyette Német- és Spanyol Nagydíjakat rendeztek.

Az évadnyitó futamot a Bern közelében fekvő versenypályán rendezték. Fangio a szakadó eső ellenére teljes magabiztossággal győzedelmeskedett, mialatt a Scuderia Ferrari pilótája, Alberto Ascari még égési sérüléseitől szenvedett, amelyet egy Forma-2-es verseny során bekövetkezett balesetkor szerzett.

A bátor olasz versenyző ennek ellenére megpróbálta a legjobbat nyújtani, azonban csupán hatodikként ért célba. Villoresi a tizenharmadik körben kiesett a versenyből, azonban Piero Taruffi megmentette a csapat becsületét, amikor a világbajnok Farinától átvette a második helyet. Mind a négy Alfa Romeo áthaladt a célvonalon: Fangio elsőként, Farina harmadikként, Sanesi negyedikként Toulo de Grafenried ötödikként. Az időjárás kedvezett a csapatnak, a nedves pályán az üzemanyag-fogyasztás igen kedvező volt, így csak egy rutin kiállásra kellett a box-ba hajtania a pilótáknak. Fangio kiállása harmincegy másodpercig tartott, ami abban az időben rekord gyorsaságnak számított.

A Belga Nagydíjon mindössze tizenhárom autó állt rajthoz, azonban a három Alfa Romeo és a három Ferrari részvétele elegendő volt ahhoz, hogy egy érdekes versenyt láthassanak a nézők. A hét Talbot-Lago nem igazán tudott beleszólni az eseményekbe. A futamot Giuseppe Farina nyerte, a tapasztalt Louis Rosier a negyedik helyre hozta be a Talbot-Lagot. Az első rajtkockából Juan Manuel Fangio indulhatott, azonban a rajt nem a tervei szerint alakult, és Villoresi már a verseny elején megelőzte. Ezt követően Farina-val felváltva álltak a mezőny élén, amíg Ascari meg nem előzte Villoresit. A Fangio és Farina közötti küzdelem a boxban dőlt el, Fangio bal hátsó kerekét nem tudták levenni a szerelők, amivel csaknem negyed órás hátrányba került. A későbbi világbajnok végül kilencedik lett, egy pontot ezzel is sikerült szereznie, amelyet a leggyorsabb kör teljesítésért kapott. Giuseppe Farina közel három-illetve több mint négy perces előnnyel nyerte a futamot Ascari és Villoresit megelőzően.

Tizennégy nappal később egy újabb állomásához érkezett a mezőny: a Francia Nagydíjhoz. Hatvannégy körről hetvenhét körre emelték a versenytávot amely, 601,76 kilométernek felel meg. Ez volt a leghosszabb távolság, amelyet Formula-1-es verseny alatt teljesíteni kellett. Erre azért volt szükség, mert meg akartak bizonyosodni arról, hogy a Ferrariknak is szüksége van a verseny alatt is üzemanyag felvételre. És valóban nagyon közel kerültek ahhoz, hogy végre legyőzzék az Alfa Romeokat.

Alberto Ascari 190 kilométeres óránkénti sebességgel vezetett Juan Manuel Fangio és Villoresi előtt. A tizedik illetve tizenegyedik körben Ascari és Fangio is feladni kényszerült a küzdelmet a sebességváltó illetve a gyújtás meghibásodása miatt. Farina átvette a vezetést Villoresitől, José Froilan Gonzalez-nek át kellett adnia autóját Alberto Ascarinak, mialatt Fagioli Fangio-nak adta át a volánt. Farina autójával is problémák merültek fel, így elveszett a már biztosnak tűnő győzelme. Újra Alberto Ascari vezetett, amíg az 50. körben Fangio meg nem előzte, aki végezetül egy perces előnnyel nyerte meg a versenyt. Egy rekord is született a versenyen: Fagioli,-aki átadta autóját csapattársának-lett a legidősebb Forma-1-es pilóta, aki versenyt tudott nyerni. Ekkor 53 esztendős volt.


José Froilan Gonzalez 1951. július 14-én sporttörténelmet írt, a Silverstone-ban megrendezésre került Angol Nagydíjon. Az argentin pilóta megszerezte a Ferrari első Forma-1-es győzelmét! Annak ellenére, hogy autója sokkal gyengébbnek bizonyult, mint vetélytársaié, mégis a legjobb időt futotta az edzésen. Gonzalez, Fangio, Farina és Ascari volt az első négy helyezett rajtsorrendje. A rajtnál Felice Bonetto, aki a hetedik helyről indult megelőzte őket, azonban a második körben már Gonzalez állt a mezőny élén. Fangio egy rossz rajtot követően a tizedik körben felzárkózott, és megelőzte a Ferrari versenyzőjét, de nem tudta lerázni a mindenre elszánt Gonzalezt.

A kilencven körös verseny harmincnyolcadik körében újra ő uralta a mezőnyt, mialatt a többiek hátránya már szinte ledolgozhatatlan volt. A versenytáv felének megtételekor Fangio-nak tankolnia kellett, aminek köszönhetően Gonzalez hetven másodperces előnyre tett szert.

Az ötvenhatodik körben Ascari autója meghibásodott és feladni kényszerült a versenyt. Nem sokkal később Gonzalez a box-ba hajtott tankolni, és megkezdődtek a találgatások, hogy esetleg újra át kell adnia a volánt Ascari-nak. Ekkor Ascari csapattársa vállára tette kezét és így szólt: "Nem szeretném elvenni a megérdemelt győzelmedet." A szerelők tökéletes munkát végeztek, 22 másodperc alatt megtankolták az autót, így harminc kör elteltével José Froilan Gonzalez megnyerte az Angol Nagydíjat, Fangio és Villoresi előtt.

A Nürburgringen megrendezésre került versenyt 180,000 néző kísérte figyelemmel, ez volt a háborút követő első Forma-1-es futam Németországban. Az Alfa Romeo számára nem alakultak kedvezően az események, csupán Juan Manuel Fangio ért célba, azonban csak másodikként, Ascari Ferrarija mögött. Ascari már az edzésen is remek 9.55,8 perces köridőt futott, majd nyerte meg a versenyt. Fangio, Gonzalez, Villoresi, Taruffi és Fischer követték őket, így a Ferrari egy tökéletes napot zárt. Miután Farina a hajtómű meghibásodása miatt feladni kényszerült a versenyt, minden esélyt elveszített arra, hogy megvédje világbajnoki címét.

Monza-ban az Alfa Romeo egy újabb vereséget szenvedett, amikor a Ferrari sorozatban már harmadszorra győzte le csapatukat. Annak ellenére, hogy Gioachino Colombo minden mérnöki tudását beleadta az új autóba, és Fangio 200,35 km/h átlagsebességgel közlekedett az edzés során mégis nagy csalódással ért véget a küzdelem. De Graffenried autója a kompresszor meghibásodásának következtében már az első körben kiesett, a hetedik körben Farina motorja mondta fel a szolgálatot, aki azt követően átvette Felice Bonetto autóját. A harminckilencedik körben Fangio autója hibásodott meg, aki nem tudta folytatni a versenyt. Az üzemanyagtartály meghibásodása miatt Farina egy nem tervezett kiállása érkezett meg a boxutcába. Ezután a verseny végéig a harmadik helyen autózott, annak ellenére, hogy autójából szivárgott a benzin. A verseny leintésekor Ascari, Gonzalez és Farina volt a
sorrend, őket Villoresi és Taruffi követte.

A Spanyol Nagydíjon az Alfa Romeo ismét győzni tudott, amivel Fangio megszerezte első világbajnoki címét. A futamot megelőzően Fangio-nak 27, Ascari-nak 25 pontja volt, azonban a 21 ponttal rendelkező Gonzalez számára is még nyitott volt a küzdelem. Az Alfa Romeo-nak közel három hónapja nem sikerült legyőznie a Ferrarit, és Alberto Ascari indulhatott az első rajtpozícióból. Tizenhárom hónappal korábban Fangio szintén az utolsó futamon veszítette el a világbajnokságot, ami nem volt túl jó előjel. A Ferrari 16 colos Pirelli abroncsok mellett döntött, aminek döntő szerepe volt. A hetven körös verseny hatodik körében Taruffi kiállni kényszerült a boxba, miután az abroncsok nagymértékben elhasználódtak. Egy körrel később Villoresi Ferrarija és kerékcserére szorult. A kilencedik körben Ascari egy defekt miatt volt kénytelen a boxba hajtani. Egy extra üzemanyagtartály volt az autókra erősítve, ami megnövelte a terhelést, amit a gumik nem bírtak. Fangio kímélte az abroncsait, azonban neki kétszer kellett kiállnia tankolni. Két óra 46 perc és 54,10 másodperc elteltével Fangio megnyerte a versenyt, és megszerezte első világbajnoki címét. A 300, 000 fős közönség Fangio nevét skandálta.

Az Alfa Romeo nem volt olyan helyzetben, hogy egy új autót finanszírozhasson, amivel méltó konkurense lehet a Ferrarinak, így 1952-ben kiszálltak a versenyből. Részben az Alfa kiszállása miatt az FIA úgy döntött, hogy az 1952-es évben a Forma-2-es versenyek szabályai vonatkoznak majd a F1-es világbajnoki sorozatra is, amitől érdekesebb versenyeket vártak, és a Ferrari helyzetét kívánták megnehezíteni.

Az 1951-évi pontverseny végeredménye:

01. Juan Manuel Fangio (ARG) / Alfa Romeo – 31 pont
02. Albero Ascari (ITA) / Ferrari – 25 pont
03. Froilan Gonzalez (ARG) / Ferrari – 24 pont
04. Giuseppe Farina (ITA) / Alfa Romeo – 19 pont
05. Luigi Villoresi (ITA) / Ferrari – 15 pont
06. Pietro Taruffi (ITA) / Ferrari – 10 pont
07. Lee Walard (USA) / Kurtis-Offenhauser – 8 pont*
08. Felice Bonetto (ITA) / Alfa Romeo – 7 pont
09. Mike Nazaruk (USA) / Kurtis-Offenhauser – 6 pont*
10. Reg Parnell (GB) / Ferrari/BRM – 5 pont

* pontok Indianapolisból