1950 - Az F1 első éve
Bálint 2008.01.03. 17:52
Nem kellett eltelnie sok időnek a második világháború után, hogy a motorsport újjáéledjen. 1950-ben az igazgatói testület úgy határozott, itt az idő, hogy elindítsák a világbajnokságot.
Rengeteg háború előtti felszerelés állt rendelkezésre, és azokból a versenyzőkből sem volt hiány, akik az 1930-as években a különböző versenyeken vettek részt. Igaz, legszebb éveiket a háború miatt elvesztették, ám a kényszerű szünet ellenére is az élen tudtak maradni.
Az Alfa Romeo fantasztikus csapatának tagja volt a híres ’három F’: Dr. Giuseppe ’Nino’ Farina (ekkor 44 éves volt), Juan Manuel Fangio (38), és Luigi Fagioli (53). A három versenyző a háború előtti, felturbózott Tipo 158-assal versenyzett, amivel szinte gőzhengerként söpörték le riválisaikat, beleértve a Ferrarit is.
A Ferrari 1949-ben csalódást okozott, és a csapat az új széria legelső versenyén nem is vett részt, melyet május 13-án rendeztek meg Silverstone-ban, ahova a királyi család is kilátogatott. 21 autó sorakozott fel a rajtrácson. Farinát érte az a megtiszteltetés, hogy az új széria első pole pozíciója az ő nevéhez fűzdődhetett. A verseny korai szakaszában a veterán Fagioli vezetett, ám nem sokkal később már a harmadik helyen állt Farina és Fangio mögött. Utóbbi motorhiba miatt búcsúzott, így végül a második helyet szerezte meg, a helyi sztár, Reg Parnell (Alfa Romeo) előtt.
Egy héttel később Monacóban Farina szerencséje fordult, mikor hibájából adódóan kilenc autó karambolozott, minek következtében ő maga is kiesett a versenyből. Fangio a balesetet megúszta, mivel jóval a kritikus helyzetet előidézők előtt autózott, majd valahogy átvészelte a helyzetet, mikor a következő körben átvergődött a roncsok között. A versenyt végül ő nyerte meg. A Ferrari ekkor indult először a világbajnokságban, és a 31 éves Alberto Ascari jutalma a második hely volt.
Farina és Fagioli az első, illetve a második helyen végzett a Svájci Nagydíjon, melyet a trükkös Bremgarten utcai pályán bonyolítottak le. Fangio ismét motorhibával küszködött, úgy, mint a három Ferrari is.
Spában Fangio győzelemmel tért vissza, így második trófeáját gyűjtötte be az év folyamán. A második Fangioli lett. A változatosságot Raymond Sommer biztosította, aki Talbotjával egészen addig az élen vezetett, míg az meg nem adta magát.
Az első világbajnokság - hasonlóan, mint az azt követők- az utolsó viadalon dőlt el, Monzában. Fangio 26 ponttal az élen állt, őt Fangioli követte a maga 24 pontjával, míg Farina tarsolyában 22 pont tanyázott.
Fangio és Farina az új, jóval erősebb 159-es modellel állt rajthoz, ám a bajnoki cím akkor dőlt el, mikor Fangio kiállni kényszerült, mivel váltója beragadt. Farina nyerte a futamot, és ezzel a világbajnokságot is. A Ferrari eközben egy új fejlesztésű motoron dolgozott, mely a nem-világbajnoki futamon, a legújabb modellben igen jól muzsikált Ascari alatt. Mikor autója meghibásodott, átvette csapattársa, Dorino Serafini versenygépét, és végül a második helyen végzett Fangioli mögött. A legtöbbet vitatott versenyautó soha nem indult világbajnoki futamon. Az egekig magasztalt V16-os BRM borzasztóan debütált augusztusban, a Silverstone-ban rendezett International Trophyn. Kiállásra kényszerült tengelyprobléma miatt.
Az 1950-es évad utolsó futamát követően, október 29-én újra összemérték tudásukat az autóversenyzés jeles személyiségei, a Gran Premiero de Penya elnevezésű versenyen.
Az Alfa Romeo távollétében Alberto Ascari egy Ferrari 375 volánjánál győzedelmeskedett. A Ferrari tesztpilótája, Dorino Serafini egy 4,5 literes, 12 hengeres autóval másodikként haladt át a célvonalon. Pierro Taruffi a harmadik helyet szerezte meg, a kocsi 4,1 literes változatával, így a Scuderia Ferrari háromszoros győzelmet aratott.
Két 16 hengeres BRM is részt vett a megmérettetésen, azonban Reg Parnell a feltöltő meghibásodása miatt már a második körben feladni kényszerült a küzdelmet. Csapattársa, Peter Walker hasonlóképpen járt a versenytáv felének megtételét követően. Az edzésen ezek a gépek még igen gyorsnak bizonyultak, a két kilométer hosszú célegyenesben Parnell sebessége 300 km/h volt. Nem akadt olyan versenyautó, amely gyorsabb lett volna, azonban a kanyarokban Walker és Parnell nem tudták olyan magabiztosan uralni autóikat. Parnell legjobb edzéseredménye öt másodperccel lassabb volt, mint Ascari pole pozíciót jelentő ideje.
Ennek következtében világossá vált, hogy az 1951-es évadban az Alfa Romeo dominanciáját csak a Ferrari tudja majd veszélyeztetni.
VB végeredménye:
1. Giuseppe Farina - It - Alfa Romeo - 30 pont
2. Juan Manuel Fangio - Arg - Alfa Romeo - 27 pont
3. Luigi Fagioli - It - Alfa Romeo - 24 pont
4. Louis Rosier - Fr - Talbot -13 pont
5. Alberto Acari - It - Ferrari - 11 pont
6. Johnnie Parsons - USA - Kurtis Kraft - 8 pont
7. Bill Holland - USA - Kurtis Kraft - 6 pont
8. Prince Bira - Thai - maserati - 5 pont
9. Reg Parnell - GB - Alfa Romeo - 4 pont
= Louis Chiron - Mon - Maserati - 4 pont
= Peter Whitenhead - GB - Ferrari - 4 pont
= Mauri Rose - USA - Deidt Offenhauser - 4 pont
|