Az 1954-es évad kezdetével életbe léptek a 2,5 literes szabályok a Formula-1-ben. A 750 ccm -es, kompresszoros motorok használata is engedélyezett volt, azonban ezt a lehetőséget egyetlen csapat sem választotta. A világbajnokság a Forma-2-es autókkal is érdekes versenyeket eredményezett, azonban az új Formula-1 perspektívái új elvárásokat ébresztettek. Az új, technikai vonatkozású módosítások mellett már nem a legjobb négy, hanem a legjobb öt eredmény számított a világbajnoki összesítésbe.

Az Ezüstnyilak visszatértek a versenypályákra, egy teljesen új autóval, míg a többi csapat a korábbi évek modelljeit alakították át, hogy azok megfeleljenek a Nemzetközi Automobil Szövetség által előírt szabályoknak. A Mercedes a német versenyzői mellé a tehetséges Juan Manuel Fangiot szerződtette. Az Alfred Neubauer által megalkotott W196-os versenygépezet technikai csodának számított, amivel –Silverstone és Barcelona kivételével- a többi csapat nem igen tudott vele lépést tartani. Az Ezüstnyilak nyolc hengeres motorjai először a július 4-én megrendezésre került Francia Nagydíjon bőgtek fel. Az ezt megelőző két megmérettetésen Fangio egy Maserati volánjánál két győzelemet szerzett (Argentína, Belgium).

Az egész német nemzet hatalmas elvárásokat támasztott az argentin pilótával szemben, aki a második világháborút követően megszerete a legendás csapat első győzelmét. A diadalt még fényesebbé tette, hogy –a nemrégiben elhunyt- Karl Kling másodikként haladt át a célvonalon. A 26 esztendős Hans Herrmann a harmadik helyen autózott, és ő teljesítette a leggyorsabb kört is, azonban a motor meghibásodása miatt fel kellett adnia a küzdelmet. A Ferrari három piótája, Gonzalez, Hawthorn és Trintignant szintén kiesett a versenyből, hasonlóképpen, mint a Maserati volánjánál ülő Marimon és Ascari. Napra pontosan negyven esztendővel korábban, 1914-ben, az első világháború kitörése előtt négy héttel arattak háromszoros győzelmet a Mercedesek, és ekkor, kilenc évvel a második világhábrú végét követően nem csupán dicsérő szavakat kaptak. Egy órával a verseny befejeztét követően Németország legyőzte az akkor szinte verhetetlen magyar Aranycsapatot, így a nap tökéletesen zárult a németek számára.

Egy valaki azonban mégsem volt boldog. Ő Karl Kling volt, aki többet szeretett volna elérni ezen a napon, mint másodikként áthaladni a célvonalon Fangio mögött. Kling egy rövid ideig a mezőny élén autózott, amíg az argentin pilóta meg nem előzte, s végül két kisebb megpördülést követően tizennyolc másodperces hátrányba került. Mivel szemerkélni kezdett eső, és senki nem veszélyeztette pozícióját, Fangio egy kicsit visszavett a gázból, így Klingnek sikerült még egy támadást indítania csapattársa ellen. A Mercedes két pilótája szinte egyszerre haladtak át a célvonalon, mindössze egy tizedmásodperc választotta el a két versenyzőt egymástól.

Tizenhárom nappal a fényes dialdalt követően Silverstone-ban már nem volt igazán előnyös az áromvonalas karosszéria, így szinte semmi nem akadályozta meg a Ferrari pilótájának, José Froilan Gonalez-nek a győzelmét. Fangio bár nem volt túl szerencsés a verseny során, így a negyedik helyen fejezte be a megmérettetést.

A következő futam helyszíne Németország volt, ami szintén emlékezetes marad, több okból is. Fangio ismét győzedelmeskett, de ez a győzelem volt pályafutása egyik legszomrúbb diadala. Az argentin Onofré Marimon halálos balesetet szenvedett a hétvége folyamán. Fangio szemtanúja volt barátja tragédiájának. Látta, amint Marimon elveszti uralmát a hatos rajtszámú Maserati fölött, s kisordródik a pályáról. Ekkor gyorsan a box-ba igyekezett, hogy tájékoztassa a csapatot a történtekről. Ekkor még senki nem sejtette, hogy nem csupán egy baleset, hanem tragédia történt. Gonzelez és Fangio a baleset helyszínére igyekeztek, ekkorra azonban a nezők már körbeállták Marimon autóját, végül egy imádkozó pap is előkerült. A lehető legroszabb bekövetkezett: Marimon halott! A két pilótát nagyon megviselte honfitársuk halála. Froilan Gonzalezt annyira sokkolta az eset, hogy nem tudott végigmenni a versenyen, s átadta a volánt csapattársának Mike Hawthornnak, aki a második helyre hozta be a Maseratit. Fangio az eredményhírdetés alatt keserű könnyeket hullajtott.

Az augusztus 22-én, Svájcban megrendezésre került versenyen Fangio egy újabb győzelemmel már két futammal az évad vége előtt bebiztosította a második világbajnoki címét is. Az argentin pilóta ennek ellenére sem veszített motiváltságából, s szeptember 5-én egy újabb diadalt szerezett a Mercedes-nek. A 25. Olasz Nagydíj 45. körében Stirling Moss átvette a vezetést, azonban a már biztosnak tűnő győzelem az autó meghibásodása miatt meghiúsult. Alfred Neubauerre nagy hatással volt a fiatal versenyző teljesítménye, így az elkövetkezendő esztendőre szerződést kötött vele.

Az idény utolsó futamán Barcelonában Alberto Ascari indulhatott az első rajtkockából, aki szinte végig uralta a mezőnyt, azonban a kupplung meghibásodása miatt nem tudta megnyerni a megmérettetést. A Ferrarival versenyző Mike Hawthornnak ez kedvezően jött, aki elsőként haladhatott át a célvonalon Luigi Mussot megelőzően. Fangio harmadik lett, mivel miután a hirtelen jött szél egy papírszemetet fújt a hűtőberendezésbe, kímélnie kellett a W196-os versenyautóját.