Más szponzorok is jelentős szerepet játszottak a világbajnoki sorozatban; a Yardley a BRM helyett ezúttal a McLaren csapatot, s annak két pilótáját Denny Hulme-t, és Peter Revson-t támogatta. A BRM Marlboro-ban komoly szponzorra talált, egyes versenyeken öt autóval indultak, míg a BRM a Philip Morris támogatását élvezte.

A csapatfőnök, Louis Stanley minden versenyen öt-hat autót állított rajhoz, azonban a ezeknek a technikai felügyelete túl nagy megterhelést jelentett a versenyistállónak. A P160-as versenyautó igen erősnek bizonyult, azonban Jo Schiffert halálát követően nem tudtak olyan versenyzőt igazoltatni, aki győzelemre tudta volna vinni ezeket a versenygépeket. Ezt követően mindössze egyetlen diadalt arattak, Monacóban, amikor az eső áztatta pályán Jean-Pierre Beltoise elsőként haladt át a célvonalon.

A Brabham csapatnál szintén változások történtek, miután Bernie Ecclestone felvásárolta a csapatot. Graham Hill mellé Carlos Reutemann került, aki az ötvenes évek óta az első argentin tehetség volt a mezőnyben.

A Buenos Aires-ben rendezett évadnyitó versenyen, az újonc Reutemann mindenki meglepetésére megszerezte a Pole Positiont, a verseny azonban a megszokottak szerint zajlott: mialatt Reutemann egy váratlan hiba miatt egy nem tervezett kiállásra begurult a box-ba, Stewart győzedelmeskedett Hulme előtt. Reutemann végül hetedikként haladt át a célvonalon. Emerson Fittipaldi a harmadik sorból vághatott neki a futamnak, ahonnan sikerült feljönnie a második helyre, azonban a motor túlmelegedett és a hátsó kerékfelfüggesztés is eltört, ami Fittipaldi versenyének végét jelentette.

Peter Revson, aki 1971-ben megnyerte a Can Am versenysorozatot, valamint Indianapolisban a második helyet szerezte meg a McLaren M16A volánjánál. Csapttársa, Denis Hulme a másodikként haladt át a célvonalon Argentínában, majd megnyerte március 4-én a Kyalamiban megrendezésre került futamot. Ez volt a McLaren csapat első győzelme az 1969-es Mexikói Nagydíj óta. A Spanyol Nagydíjat megelőzően Fittipaldi az International Trophy Silverstone elnevezésű versenyen győzedelmeskedett, így bizakodóan állt rajhoz Jaramában. A Tyrrell 005-ös versenygépe még nem készült el a megmérettetésre, ezért Stewart nem számított kimagasló teljesítményre. Valóban úgy is lett, a május 1-én rendezett futam volt Jackie Stewart pályafutásának egyik legkevésbé emlékezetes versenye. Azt követően, hogy Fittipaldi és Ickx is megelőzte a szalagkorlátnak csapódott. Emerson Fittipaldi megnyerte a futamot, aki az utolsó csepp üzemanyagot is elhasználta autójából a diadalért. Az 1970-es Amerikai Nagydíj óta a Lotusnak nem sikerült futamot nyernie.

Stewart helyzete Monacóban sem volt jobb, amikor a nyolcadik rajtpozícióból kellett rajtolnia. Monte Carlóban szakadt az eső, Stewart kétszer megpördült, és bár az autónak nem esett baja, Stewart büszkeségét viszont annyira megviselték a kudarcok, hogy a Belga Nagydíjat egészségügyi okokból ki kellet hagynia. Stewart távollétében Emerson Fittipaldi megszerezte második győzelmét, amivel pontjainak száma 28-ra nőtt. A Francia Nagydíj napjára, július 2-ára Stewart ismét a régi formájában volt, ahol elsőként haladt át a célvonalon a Tyrrell volánjánál. A versenyt beárnyékolta egy tragikus baleset. Ronnie Peterson autójáról felverődő kő eltaláta Helmut Marko sisakját, aki a baleset következtében bal szemére megvakult. Marko Formula-1-es pályafutása ezzel véget is ért, mielőtt elkezdődött volna. Fél évvel később, honfitársa Niki Lauda vette át a helyét, azonban a csapat elsősorban Petersonra összpontosított, így Lauda háttérbe szorult. Robin Herd és Max Mosley egy úgynevezett csodaautót ígértek Ronnie Petersonnak, a Lotus 721X-et, azonban az autó nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Lauda korábban már hangoztatta, hogy ez autó nem lesz sikeres, azonban akkor még senki nem hitt neki. Brands Hatchben hatalmas csata alakult ki, ahol az első rajtkockából induló Ickx mindenáron győzni szeretett volna. A hetvenhat körös futam negyvenkilencedik körében vezető pozícióból kényszerült feladni a küzdelmet, ami egyben azt is jelentette, hogy nem volt már esélye a világbajnoki cím megszerzésére. Fittipaldit intették le elsőként a kockás zászlóval, tőle négy másodperccel volt lemaradva Stewart.

A Nürburgringen a Ferrari kettős győzelmet aratott Ickx és Regazzoni révén. A Zeltwegben szertett újabb diadalt követően Emerson Fittipaldi előtt új lehetőségek kapui nyíltak meg; jó esélye volt arra, hogy már Monzában világbajnokká avassák. Valóban úgy is lett, Fittipaldi ismét első helyen kormányozta célba a Lotust, amivel világbajnoki címet szerzett. Szeptember 24-én Kanadában bőgtek fel a versenyautók motorjai, ahol Jackie Stewart győzedelmeskedett, a két McLaren pilóta Revson és Hulme előtt. Teljesítményét Amerikában sikerült megismételnie, ahol ő és csapattársa, Francois Cevert vitték el a pálmát.