A Ferrari sikere után a szakemberek véleménye megoszlott. Sokan úgy vélekedtek, hogy a Ferrari és Schumacher is jól lakott azzal, hogy több éves éhezés után megtömhették bendőjüket sikerrel. Mások viszont arra az álláspontra helyezkedtek, hogy evés közben jön meg az étvágy, és az olaszok 2001-ben úgy fognak harapni, mint még soha.

Ezt az álláspontot erősítette meg Ross Brawn, és maga Schumacher is a szezon nyitánya előtt. "Tavaly hatalmas nyomás alatt tettük a dolgunkat, hiszen mindenki világbajnoki címet várt tőlünk. Idén ez másképpen lesz, hiszen már bizonyítottunk. De ez senkit ne ringasson abba az álomba, hogy idén nem fogunk mindent megtenni a címért"- nyilatkozta a német pilóta.

Ugyanígy vélekedett Ross Brawn, a csapat technikai igazgatója is, aki szerint a cél egy hosszútávon versenyképes autó létrehozása volt: "A célunk nem lehet más, mint egy olyan korszak megalapozása, ahol a korábbi Williamshez, vagy a McLarenhez hasonlóan éveken át dominálhatunk a Forma-1-ben."

Persze a riválisok célja ezzel szöges ellentétben állt, és Mika Häkkinen, valamint David Coulthard is nehéz évet jósolt a Ferrarinak: "Tavaly kiénekelték a sajtot a számból, idén azon leszek, hogy ez még egyszer ne történhessen meg"- nyilatkozott harciasan a skót már a szezon előtt.

Häkkinen finn révén kissé nyugodtabban állt a kérdéshez: "Persze, hogy mindent megteszek majd a címért, de úgy gondolom, hogy nehéz dolgunk lesz, mert a Ferrari tavaly hatalmasat lépett előre, és borzasztóan erős lett."

A várakozásnak megfelelően a tűzpirosak istenesen bekezdtek már Ausztráliában. Melbourne-ben már az időmérőn fantasztikusan szerepeltek az olasz gépek. Michael Schumacher jó idővel pole-t futott, és a versenyen is könnyedén diadalmaskodott. Häkkinen már a 26. körben a felfüggesztés meghibásodása miatt kiállt a versenyből. A második-harmadik helyen végül David Coulthard, és Rubens Barrichello végzett.

Sajnálatos módon a 2001-et sem úszta meg a Forma-1 halálos áldozat nélkül. Graham Beveridge a véletlenek hihetetlen együttese miatt vesztette életét. Az Ausztrál Nagydíj ötödik körben Ralf Schumacher autója érezhetően lelassult, és lomhán próbált menekülni a szélvész sebességgel közeledő kollégái elől. A legtöbben időben eszméltek, és ki tudták kerülni a németet, de Jaques Villeneuve a BAR-Hondában későn reagált, és belerohant a Williamsbe. A Honda a levegőbe emelkedett, megpördült a tengelye körül, és a leszakadó abroncsa pontosan telibe találta az elvileg biztonságos övezetben tartózkodó tűzoltót. A tragikus esemény hatására a bajnokavatás és a sajtótájékoztató sem a szokásos mederben zajlott. Mindenki részvétét nyilvánította ki, és senki sem tudott abban a pillanatban a sikerének örülni, hiszen megtörtént az, amit el akartak kerülni a szervezők az egész évben: emberáldozatot követelt a száguldó cirkusz.

Mindenképpen a szezonnyitó krónikájához tartozik, hogy Melbourne-ben debütált a száguldó cirkuszban Kimi Räikkönen, aki a Sauber volánjánál ülve rögtön pontot szerzett, hatodikként intették le. Az ekkor még ideiglenes szuperlicenccel versenyző finn 2007-ben világbajnok lett. Szintén ekkor mutatkozott be egy bizonyos Fernando Alonso is, aki mint az közismert, később szintén világbajnok lett, 2005-ben és 2006-ban a Renault-t vezette a csúcsra. A spanyol a Minardival teljesítette első F1-es idényét, és bár pontot nem szerzett, tehetségét mégis megvillantotta.

A következő versenyhétvégén az életnek folytatódnia kellett, és a Maláj Nagydíjon ismét Ferraris pole-t ünnepelhettek a szimpatizánsok, a McLarenek nem tudtak lépést tartani a tüzes paripákkal. Vasárnap már nem ment minden ilyen simán. A verseny második körében eleredt az eső, és a két Ferrari összevissza csúszkált. Egyszer a kavicságyat is meglátogatták, de vissza tudtak kecmeregni a pályára. A nehézségek csak itt kezdődtek, hiszen kényszerűségből mindkét pilóta egyszerre száguldott a bokszba, és Barrichello több mint egy percet várakozott a gumijaira, mert a szerelők nem találták azokat. Schumacher már majdnem másfél percet vesztett, de az olasz istálló szerencséjére a pálya életveszélyessé válása miatt beküldték a biztonsági autót, így a két Ferrari a McLarenektől távol, de azért a középmezőnybe vissza tudott jönni. A biztonsági autó távozása után mindenki próbálta a pozícióját fogni. A két McLaren próbált elszakadni a mezőnytől, de a két Ferrari megállíthatatlanul tört előre, és végül Schumacher, Barrichello sorrendben elfoglalták a dobogó két legmagasabb fokát, a harmadik helyen David Coulthard ért célba. Schumacher elviekben legnagyobb riválisa, Mika Häkkinen mindössze hatodik lett.

"A verseny során számos olyan problémával szembesültünk, amely lehetetlenné tette, hogy tartani tudjam a lépést Michaellel"- értékelt a finn a verseny után

A 2001-es esztendő harmadik állomásán, Brazíliában ismét Schumacher volt a leggyorsabb a kvalifikáción, de ezúttal nem csapattársa, hanem testvére, Ralf Schumacher indulhatott mellőle. A McLaren tisztes, de azért még nem reménytelen távolságból követte az olaszokat. Ennek a versenyen lett igazán értéke, hiszen Schumacher folyamatosan problémákkal küszködött, és David Coulthard is könnyedén lerázta. Mika Häkkinen tovább nyújtotta sikertelenségi sorozatát, hiszen Interlagosban már a rajtnál lefulladt. David Coulthard mögött életében először Nick Heidfeld is dobogóra állhatott a Sauberrel.

Imolában tovább folytatódott a McLarenek vesszőfutása, a wokingiak egyszerűen nem tudtak magukra találni. Az időmérőn még sikerült meglepetésre az első sorból rajtolniuk a remek idényt kifogó Ralf és bátyja, Michael előtt, de a versenyen ismét csak a csapat egyik tagja tudott maradandónak mondhatót alkotni. Pedig Schumacher Ferrarijában megadta magát a fékrendszer. Ekkor lépett színre az öcs, akit David Coulthard nem tudott megfogni, és a német első Forma-1-es futamgyőzelmét ünnepelhette. Második helyen a skót ért célba, aki igaz, hogy pontszámban befogta a Schumachert, de a kihagyott ziccer miatt természetesen elégedetlenül nyilatkozott a sajtónak. Mika Häkkinen még keserűbb szájízzel vette tudomásul, hogy a Ferrari betlizését mindössze egy negyedik hellyel tudta megünnepelni.

A hétvége után a skót sajtó szinte piedesztálra emelte David-et, aki a nagy nyomást nem tudta elviselni, és a folytatásban kissé háttérbe került.

Spanyolországban, az idény ötödik állomásán szinte a semmiből építette magát újra Mika, és a kilátogatók ismét a fantasztikus Häkkinen-Schumacher csatának lehettek szemtanúi. A pole-t ugyan Schumacher szerezte meg, de a második helyről rajtoló finn a második kiállásnál megelőzte a németet, és ha az utolsó körben kuplunghiba miatt nem áll meg a McLaren, a Ferrari biztosan nem ünnepelt volna győzelmet. De az ezüstnyíl ezúttal is megadta magát, így a finn pont nélkül maradt.

Ausztriában a Ferrari ismét egy tökéletesen szuperáló versenyautóval vágott neki a kilométereknek. Már a kvalifikáción látszott, hogy az olaszok nem szeretnének év végéig várni a döntéssel, hanem amilyen gyorsan csak lehet, meg akarják szerezni a világbajnoki címet. Az ezüstnyilak ezzel szemben egészen másra rendezkedtek be. Az ő egyetlen céljuk a Ferrarik életének megkeserítése volt. Ezzel szemben az első sorból a Williams színeiben ebben az évben debütáló Juan-Pablo Montoya előtt Schumacher rajtolt, és a wokingiak csak a negyedik sorban szorítottak helyet maguknak. Ám Montoya kikaparta a gesztenyét nekik. Michaelt kitessékelte a versenyen a kavicságba, és ezzel kikövezte a győzelemhez vezető utat David Coulthardnak, aki élt is a lehetőséggel, és megnyerte a nagydíjat. Másodikként Schumacher ért célba, miután - akkor még szabályos módon - Barrichello maga elé engedte a kerpenit.

Monaco előtt a kétséges művelet után kapott hideget-meleget az olasz istálló, de nehéz volt védeni a tényeket, amelyek a visszajátszott felvételeken az emberek elé tárultak. Ezért egy idő után a csapat és pilótái némák maradtak és a pályán adtak megfelelő választ. A hercegségben a szombati nap még Coulthardé volt, ám a másnapi rajtnál máris rakoncátlankodott a McLaren-Mercedes. Végül nem is tudott beleszólni az élmenők versenyébe. Ennél még rosszabbul járt Häkkinen, aki a 16. körben - ki tudja, hogy hányadszor ebben a szezonban - kiesett a versenyből. Mindebből nem sokat érzékelt a Ferrari szárnyain szélsebesen a cél felé robogó Schumacher, aki könnyedén vette a monacói akadályt is. Miközben a McLarenek egyre messzebb kerültek a trónfosztástól, hiszen Mika Häkkinen esélyei már 10 futammal a szezon vége előtt szinte a nullával lettek egyenlőek (összesen négy pont szerepelt a kétszeres világbajnok neve mellett), de David Coulthard sem állt sokkal jobban, igaz, ő csak 12 ponttal volt lemaradva a címvédés felé száguldó német mögött.

Schumacher már a Hungaroringen döntött

Kanadában bontakozott ki az addigi leghevesebb küzdelem a Schumacher-testvérpár között. Már az időmérőn látszódott, hogy a kis Schumi pokolian gyors, és ha valahol, akkor Kanadában meg tudja fogni tapasztaltabb bátyját. Így is történt. A verseny nem a McLarenről, és nem is a többiekről, hanem róluk, kettejükről szólt. Pontosabban Ralfról, aki húsz másodpercet verve Michaelre, megszerezte első futamgyőzelmét.

A Nürburgringen majdnem megismétlődött a kanadai szereposztás. Ám egy vitatható bokszutca-áthajtásos büntetés keresztülhúzta Ralf duplázásról szőtt álmait. Ezzel egy időben egy másik álom is elúszófélben volt, méghozzá a McLaren-Mercedes által dédelgetett egyéni világbajnoki diadal.

Magny-Cours-ban tovább folytatódott a Schumacher "háború", amely immáron a harmadik felvonásához érkezett. A szezon második felére láthatatlan szárnyakat kapó Ralf elorozta a pole-t testvére elöl, és a vasárnapi rajtnál is jobban jött el nagynevű bátyjánál. A papíron jobb versenygéppel felszerelt testvért azonban nem tudta lerázni magáról, ezért a kerékcserék után megfordult a sorrend, ugyanis a Ferrari szerelői sokkal precízebben, gyorsabban dolgoztak, mint a williamsesek. A sorrend már nem is változott a leintésig, harmadikként Barrichello állhatott a dobogóra, aki szorgosan gyűjtögette a pontokat a Ferrarinak.

A reménysugáron kívül sok minden már nem maradt a wokingiak számára. Ebbe az apró lehetőségbe kapaszkodott bele Häkkinen, aki némiképp régi önmagát idézve másodikként kvalifikálta magát a versenyre. A finn a versenyen is tündökölt, és a McLaren tökéletes taktikájának köszönhetően Häkkinen hosszú idő után újra futamgyőzelemnek örülhetett. Második helyen Schumacher ért célba csapattársa, Rubens Barrichello előtt.

Mivel Coulthard egyre jobban távolodott a szorgosan pontokat gyűjtő Schumachertől, a McLarennél megkongatták a vészharangokat. Ha a csapat a Német Nagydíjon is betlizik, és Schumacher pontokat szerez, akkor a német már nálunk, a Hungaroringen bajnok lehet.

A németországi hétvége kedvezően indult a McLarenek számára, hiszen Montoya és Ralf személyében nem a Ferrarik bérelték ki az első sort a rajtrácson, hanem a BMW-Williamsek, és közvetlen mögéjük sorakozott fel Häkkinen. Schumacher tőle szokatlanul mindössze a negyedik pozícióból startolt. Ez lett a veszte, mert az autója a rajt után lelassult, és a középmezőny végén vitézkedő Luciano Burti belerohant. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy senkinek nem esett baja, sőt Schumacher a tartalékautóval nekivághatott a futamnak. Az öröm azonban nem tartott sokáig, mert a Ferrari a 23. körben ismét lelassult, és a benzinpumpa meghibásodása ezúttal a verseny végét jelentette Michael számára. A futamot Ralf Schumacher nyerte Barrichello és Villeneuve előtt. Mivel Coulthard elpackázta a hatalmas lehetőséget, és kiesett, Schumacher Magyarországon világbajnoki esélyesként lépett pályára.

Itthon elmaradtak a nagy izgalmak. Schumacher az időmérőn mutatott fölénye után a versenyt is simán nyerte, és mindenfajta izzadság nélkül lett 2001 világbajnoka, úgy, hogy a szezonból még 4 versenyhétvége hátra volt. Külön örömforrásként Barrichello második helye a konstruktőri címet is jelentette az olaszok számára.

A világbajnoki cím korai megszerzése után mindenki attól félt, hogy érdektelenségbe fullad a szezon, hiszen a legfőbb kérdések eldőltek. Szerencsére azonban a Ferrari eleget tett ígéretének, miszerint nem veszik félvállról a hátralévő versenyeket. Spa-Francorchampban az időmérőn még a BMW-Williams pilótái voltak a legjobbak, ám a versenyen már minden a Ferrariról szólt. Schumacher simán nyerte a futamot Coulthard, és Fisichella előtt.

Az olaszok a belga siker, és természetesen a világbajnoki cím megszerzése miatt hatalmas fiesztára készültek Monzában, ám a sors másképp akarta. Szeptember 11-én máig sem tisztázott körülmények között a World Trade Center ikertornyai ledőltek, és ez ahogyan az egész világra, a Forma-1-re is hatással volt. A bajt tovább tetézte, hogy a pilóták fülébe jutott, hogy Zanardi, az egykori Forma-1-es pilóta a Lausitzringen olyan súlyos balesetet szenvedett, amely után amputálni kellett mindkét lábát. A hír hallatán láthatóan mindenki megrendült, és a pilóták úgy döntöttek, nem előznek a rajt utáni kanyarban. Ám a csapatfőnökök megneszelték a paktumot, és egyeseket köteleztek az egyezség felrúgására. Szerencsére így sem történt baj, és a mezőny gond nélkül elrajtolt. A versenyt Montoya nyerte (a kolumbiai pályafutása első győzelmét aratta) Barrichello és Ralf Schumacher előtt.

A sors fintora, hogy Olaszország után a száguldó cirkusz pont Amerikában tett villámlátogatást. Természetesen a tragikus események hatással voltak a futamra is, hiszen Amerika rettegett, és ezért a biztonsági óvintézkedések egymást érték. Maguk a pilóták, és az istállók is kifejezték szolidaritásukat az amerikai néppel, hiszen ki-ki a karosszériára festett fekete orrkúppal, vagy fekete sisakkal fejezte ki részvétét.

Szombaton a pole-t Schumacher szerezte meg, ám a versenyen Häkkinen mögött a másodikként gördült át a célvonalon. Barrichello minden esélyt megkapott a csapattól, hiszen a csapattárs elengedte futam közben, ám a brazil autójában a motor megadta magát, így pont nélkül zárta az Amerikai Nagydíjat.

A kissé hektikus végjátékra a Japán Nagydíj tette fel a pontot. A futamot a már nálunk világbajnokká avanzsált Schumacher nyerte Montoya és Coulthard előtt.

A 2001-es év már az előszele volt annak a folyamatnak, amely során a Forma-1 az évek múlása során érdektelenségbe fulladt, hiszen a sorozatban senki sem tudta felvenni a versenyt a Ferrarival, de minderről a következő írásokban részletesen is beszámolunk.


A 2001-es világbajnokság végeredménye
Pilóták:

	Pilóta	Csapat	Pont
1.	M. Schumacher	Ferrari	123
2.	D. Coulthard	McLaren	65
3.	R. Barrichello	Ferrari	56
4.	R. Schumacher	Williams	49
5.	M. Häkkinen	McLaren	37
6.	J. Montoya	Williams	31
7.	J. Villeneuve	BAR	12
8.	N. Heidfeld	Sauber	12
9.	J. Trulli	Jordan	12
10.	K. Räikkönen	Sauber	9
11.	G. Fisichella	Benetton	8
12.	E. Irvine	Jaguar	6
13.	H. Frentzen	Jordan	6
14.	O. Panis	BAR	5
15.	J. Alesi	Prost	5
16.	P. de la Rosa	Jaguar	3
17.	J. Button	Benetton	2
18.	J. Verstappen	Arrows	1
19.	R. Zonta	Jordan	0
20.	L. Burti	Jaguar	0
21.	E. Bernoldi	Arrows	0
22.	T. Marques	Minardi	0
23.	F. Alonso	Minardi	0
24.	T. Enge	Prost	0
25.	G. Mazzacane	Prost	0
26.	A. Yoong	Minardi	0

Csapat

	Csapat/motor	Pont
1.	Ferrari/Ferrari	179
2.	McLaren/Mercedes-Benz	102
3.	Williams/BMW	80
4.	Sauber/Petronas	21
5.	Jordan/Honda	19
6.	BAR/Honda	17
7.	Benetton/Renault	10
8.	Jaguar/Cosworth	9
9.	Prost/Acer	4
10.	Arrows/Asiatech	1
11.	Minardi/European	0