A 2002-es Forma-1-es világbajnoki sorozat ott kezdődött, ahol az előző évben Japánban befejeződött, ugyanis a szezonnyitó Ausztrál Nagydíjat a Ferrari világbajnoka, Michael Schumacher nyerte. A német pilóta abban az évben a hungaroringi futamot sem várta meg, már Franciaországban ötszörös világbajnokká koronázták.

A 2002-es esztendő első futamára az Ausztrál Nagydíjra a melbourne-i Albert Parkban került sor, a pályára kihajtó versenyzők között négy újonc pilótát is felfedezhetett a sportot kedvelő közönség. Ebben az évben debütált Takuma Szato a Jordan-Honda színeiben, Mark Webber a Minardi Asiatechnél, Felipe Massa a Sauber-Petronasnál és Allan McNish is, aki az újonc csapat, a Toyota egyik gépét vezette. Egy év kihagyás után ugyancsak ott volt a mezőnyben a finn Mika Salo is, aki McNish márkatársaként körözött.

Az ausztrál verseny egy igen hosszú szezon első versenye volt, és elég sokáig emlegették a futamon történtek miatt, de egyelőre még ne szaladjunk ennyire előre. Ami biztos, hogy Michael Schumacher már korábban többször kijelentette a nyilvánosság előtt, hogy mivel a szezonnyitón az előző évi autóval állnak rajthoz, az a célja, hogy lehetőség szerint minél több pontot szerezzen. Ennek ellenére természetesen, kétség nem férhetett ahhoz, hogy a német pilóta és a Ferrari az első verseny és bajnokság legnagyobb esélyese. Legnagyobb kihívónak a Williamset vezető Juan Pablo Montoya és a McLaren-Mercedesben ülő David Coulthard tűnt, ám a szezonnyitón úgy látszott, ezt a szerepet csapattársa, a brazil Rubens Barrichello veszi át. A Ferrarik egész hétvégén domináltak, a pole pozícióból is az olasz csapat indulhatott, de nem Schumacheré, hanem Barrichellóé volt a leggyorsabb kör. Utóbbi érdemeit erősíti, hogy mindezt esőben sikerült elérnie, ugyanis az égi áldás az időmérő felétől kezdve nem nagyon akart alábbhagyni, sőt csak erősödött. A két Ferrari több mint egy másodpercet vert legközelebbi riválisaira. A 2002-ben bemutatkozó Toyota a tiszteletre méltó tizennegyedik és tizenhatodik helyeket érte el a mezőnyben, egy olyan pályán, amelyen korábban még sosem körözött.

A futamot nem meglepő módon nem kezdték annyira jól a Ferrarik, bár Barrichello az élre került, szorosan mögötte Ralf Schumacher, majd David Coulthard következett, akinek igencsak védenie kellett a pozícióját, ugyanis Michael Schumacher szorosan a nyomában volt. A brazilnak is meggyűlt a baja a némettel, és végül a kakaskodásnak az lett az eredménye, hogy mindketten idő előtt fejezték be a versenyt. Történt ugyanis, hogy a rajt után Barrichello először jobbra mozdult el, hogy védje a pozícióját, aztán amikor Ralf Schumacher balról próbálkozott, a brazil elfordult balra, a német versenyző hátulról belement a Ferrariba, a levegőbe emelkedett, átrepült az olasz versenygép felett, de szerencsére biztonságban "földet ért". A két pilóta sérülések nélkül megúszta az esetet, ám mindkettejüknek véget ért a futam.

Sajnos azonban nem ez volt az egyetlen hajmeresztő incidens a szezonnyitón. Az első kanyarban ugyanis Nick Heidfeld a Sauberrel keményen belement Giancarlo Fisichella Jordanjébe, amivel nem kis káosz alakult a pályán, így az első körben összesen nyolcan búcsúztak el a további küzdelmektől. A versenybírók ezt követően azonnal beküldték a biztonsági autót az aszfaltcsíkra, bár sokak szerint inkább a versenyt kellett volna leinteni. A futam tehát 11 pilótával folytatódott tovább, az élen ekkor Coulthard állt, őt követte Jarno Trulli a Renault-val, majd Montoya és Michael Schumacher következtek, majd nem kis meglepetésre a Jaguárral Eddie Irvine és Pedro de la Rosa folytatták a sort. Néhány körrel később, Montoya szélesen vett egy kanyart és Schumacher mögé kényszerült, aki így rögtön a renault-s nyomába eredt, ám kolumbiai versenyzőtársához hasonlóan ő sem bírt az olasz pilótával.

Néhány körrel később Trulli a kettes kanyarból kifelé tartva hibázott, megpördült, autója a pálya közepén állt meg, ami miatt újra be kellett küldeni a biztonsági autót az aszfaltcsíkra. Ennek köszönhetően Kimi Räikkönen a McLaren-Mercedesszel fel tudott zárkózni az élmezőnyhöz, ugyanis a fiatal finn első bokszkiállása alkalmával több mint 45 másodpercet vesztegelt a szerelőknél. Az élen ekkor még Coulthard állt, de két körrel azt követően, hogy a biztonsági autó elhagyta a pályát, a skót versenygépében rakoncátlankodni kezdett a váltó, és visszaesett a negyedik helyre. Az élre Schumacher állt, akit azonban Montoya egy merész mozdulattal megelőzött, de a német szorosan a williamses nyomában maradt. A kolumbiai autójának Michelin gumijai azonban nem tudták felvenni a versenyt Schumacher Ferrariján lévő Bridgestone abroncsokkal, és néhány eredménytelen kísérlet után végül a német lehagyta Montoyát. Utóbbi pilótát ekkor viszont a harmadik helyen autózó Räikkönen szorongatta. A fiatal finn csapattársa, Coulthard ugyanakkor továbbra is csak szenvedett versenygépe váltójával, és az újonc Webber, majd Jacques Villeneuve is megelőzte a BAR-ral, nem sokkal később pedig a skótnak a versenyt is fel kellett adnia. Schumacher az élen tovább növelte előnyét, és meg sem állt a célig. Második helyen Montoya végzett, a harmadik pedig Räikkönen lett, aki életében először állhatott fel a dobogóra Forma-1-es versenyen. A futamot végül nyolcan fejezték be, az újonc Toyota rögvest szerzett is egy pontot, Mika Salót ugyanis hatodikként intették le.

A versenysorozat Malajziában folytatódott, ahol megint csak a Williams és a Ferrari csatázott egymással és a futam első körében történtek között is volt hasonlóság, ugyanis ezúttal is összeakasztotta a bajszát a két csapat egy-egy pilótája. A két szereplő ezúttal Michael Schumacher és Montoya voltak, akik az első sorból vághattak neki a versenynek (a német indult az élről). A McLarenek ezúttal sem szóltak bele az események alakulásába, ráadásul sem Coulthard, sem pedig Räikkönen nem tudta befejezni a futamot. Az viszont mindenképpen figyelemre méltó, hogy a fiatal finn ezúttal is megverte jóval tapasztaltabb csapattársát, aki rendszeresen jobbnak bizonyult korábbi márkatársánál, Mika Häkkinennél. Volt azonban még két olyan gárda, amelyek valamivel kiemelkedtek a többiek közül, mégpedig a Sauber és a Renault. Utóbbi alakulat versenyzője, Jenson Button az utolsó körben kellett, hogy feladja dobogós álmait, míg a Sauber pilótája, Nick Heidfeld ezúttal is megvillantotta tehetségét.

Amióta a malajziai Sepangban 1999-ben megrendezték az első Forma-1-es versenyt, azóta mindig ugyanaz a pilóta rajtolhatott az élről, és ezúttal sem volt ez másképp, ugyanis Michael Schumachernek bár keményen meg kellett küzdenie Montoyával a pole-ért, végül a német örülhetett. Ennek ellenére a kolumbiai volt az, aki kettejük közül jobban örült az autó teljesítményének, ugyanis a negyven fokos hőség egyértelműen a Michelin gumiknak kedvezett. Schumacher egyébként a Ferrari 150. pole pozícióját szerezte meg Malajziában. A második sorból Barrichello és a kis Schumi vághatott neki a futamnak.

A versenyre ugyanolyan forróságban került sor, mint amellyel a sofőröknek egész hétvégén meg kellett birkózniuk az ázsiai országban. Felhők ugyan voltak az égen, de amikorra a rajtot jelző lámpák fénye kialudt, annak esélye, hogy eső legyen, gyakorlatilag a nullával volt egyenlő. Michael Schumacher nem startolt a legjobban, és rögtön a belső ívre próbált húzódni versenygépével, hogy így védje pozícióját Montoya elől mielőtt az első kanyarhoz érnek, miközben a kolumbiai jobb lehetőséget látva, kívülről próbálta meg megelőzni a németet. Mögöttük Barrichello tartani tudta Ralf Schumachert, míg az utánuk következők sorrendje Räikkönen, Coulthard és Heidfeld volt. Amikor az első kanyarhoz értek, Montoya egy hajszállal Schumacher előtt volt, épp csak annyi helyet hagyva vetélytársának, hogy be tudja venni a kanyart. Ám a világbajnoknak nem sikerült tökéletesen kiviteleznie a manővert, és miután szélesen fordult, a két versenygép összeért. A Ferrari első szárnya megsérült, és később emiatt több pozíciót vesztett. Valószínűleg az első olyan alkalom volt mindez, amikor a két érintett egyetértett abban, hogy egyszerű versenybalesetről volt szó. A versenybírák azonban nem így látták, és a kolumbiait megbüntették. A futam azonban folytatódott tovább, Schumacher Ferrariján első szárnyat cseréltek, és a huszonegyedik helyre tudott visszajönni. A német és a kolumbiai összecsapásából csapattársaik profitáltak a legtöbbet, hiszen Barrichello és Ralf rögvest az élre álltak.

A középmezőnyben történő események is érdekesen alakultak, ugyanis az újonc Takuma Szato hátulról belerohant jordanes csapattársába, Giancarlo Fisichellába. Mindkét versenyzőnek ki kellett jönnie a bokszba, ám kettejük közül csak az olasz tért vissza a versenybe, miután kicserélték autóján a hátsó szárnyat. Az élen közben Barrichello majdnem három másodperccel vezetett Ralf Schumacher előtt, miközben Montoya már a hetedik helyre küzdötte fel magát, de néhány körrel később visszacsúszott a kilencedik helyre, ugyanis le kellett tudnia büntetését a bokszutcában. Nem sokkal ezt követően Coulthardnak a második versenyt is fel kellett adnia, ezúttal a motor mondta fel a szolgálatot a McLarenben. Az élen továbbra is Barrichello haladt, mögötte az ifjabbik Schumacher és Räikkönen, miközben Michael Schumacher már a kilencedik pozíciónál tartott, miután nagy csatában maga mögött hagyta Enrique Bernoldi Arrows-Cosworth-ét.

A kerékcseréket követően aztán átrendeződött a sorrend az élen, és mivel Ralf egy kiállással teljesítette a futamot, az élre állt. Ugyancsak egyszer látogatta meg a bokszutcát Button, aki Räikkönen kiesésével a harmadik pozícióban autózott a kerékcserékig, aztán Montoya mögé a negyedik helyre jött vissza. Ekkor Barrichello vezetett Ralf előtt, de a brazilnak még hátravolt egy kiállása. Az ötödik helyen Heidfeld körözött, majd Schumacher következett, aki egyre jobban szorongatta honfitársát, a Ferrari pilótáját pedig McNish és Massa üldözte. A második szervizelés után megint változott a sorrend, hiszen ekkor került vissza az élre a kisebbik Schumacher a Williamsszel, akitől legkitartóbb üldözője, Barrichello nem sokkal később el is köszönt, mivel a brazil pilóta versenygépében felmondta a motor a szolgálatot. Ezt követően Button került a második pozícióba, Montoya a harmadik helyen autózott, és a kolumbiai próbálta is megelőzni a britet, ám a Renault versenyzője sokáig remekül tartotta maga mögött vetélytársát, de végül Montoyának mégis sikerült lehagynia őt. Néhány másodperccel a leintés előtt azonban a francia istálló autójának felfüggesztése meghibásodott, Button drámaian lelassult, aminek értelmében át kellett engednie a harmadik pozíciót a világbajnoki címvédő Schumachernek.

"Nyilvánvalóan nagyon csalódott vagyok magam és a csapat miatt, hogy nem sikerült megszereznünk első dobogós helyünket (gyári alakulatként - a szerk.), ám ennek ellenére még mindig nagyon jónak lehet mondani ezt az eredményt"- mondta a futam után a negyedik helyezett Button. A Williams tehát kettős győzelmet ünnepelhetett, Ralf Schumacher pedig pályafutása negyedik győzelmét aratta. Massa második Forma-1-es futamán megszerezte első világbajnoki pontját a Saubernél, a brazil hatodik lett.

A szezon harmadik futamra március végén Brazíliában, Malajziához hasonlóan rekkenő hőségben került sor, amiből arra lehetett következtetni, hogy a dél-amerikai országban ismét a Michelin gumikat használó Williams dominál majd, ám nem így történt. A verseny Michael Schumacher és a Ferrari F2002-es modelljének sikerét hozta, miközben hazai közönség előtt Rubens Barrichello még a korábbi autóval körözött egészen addig, amíg az addig megbízhatónak tartott versenygép hidraulikai rendszere fel nem mondta a szolgálatot. Montoya győzelmi esélyei már rögtön a startot követően elszálltak, a pole-ból rajtoló forróvérű kolumbiai ugyanis nem tudta tartani Michael Schumachert és miközben próbálta visszaelőzni, a két kocsi összeért, és ezúttal (is) a Williams húzta a rövidebbet. A McLaren továbbra sem úgy muzsikált, ahogyan azt az istálló vezetősége és mérnökei elvárták volna, hiszen Brazíliában sem úszták meg kiesés nélkül, ezúttal Räikkönen fejezte be idő előtt a versenyt. A wokingi csapatnak némi vigaszt jelenthetett az, hogy Coulthard viszont felállhatott a dobogó legalsó fokára. Az újonc Toyota Dél-Amerikában is folytatta a lenyűgöző szereplést, hiszen a japán gárda Mika Slao révén csípett el egy pontot, miközben a Jordan és a BAR továbbra is csak szenvedett az aszfaltcsíkon.

A Michelinek tehát nem meglepő módon nagyszerűen működtek Dél-Amerikában, aminek az eredménye az időmérő után meg is látszódott, hiszen Montoya magabiztosan érte el a leggyorsabb időt a BMW motorokkal hajtott Williamsszel és ő vághatott neki az élről a versenynek. A kolumbiainak ez volt a negyedik pole pozíciója Forma-1-es karrierje során. A második helyet az idősebbik Schumacher szerezte meg, őt követte williamses öccse, majd a McLarennel Coulthard.

A pilóták már a verseny előtti, délelőtti bemelegítésen is szolgáltattak látnivalóval, történt ugyanis, hogy Bernoldi Arrowsa megállt a pályán, az orvosi autó sietett a versenyző segítségére. Csakhogy Heidfeld nagy sebességgel érkezett az aszfaltcsík ugyanazon pontjához, és hogy elkerülje az ütközést a kiscsapat lángoló gépével, félrerántotta a kormányt, a fűre került és lecsapta az ott parkoló orvosi autó nyitott ajtaját. Szerencsére nem érte túlságosan nagy kár a Mercedest és a Saubert sem. Heidfeld az eset után azt állította, sehol nem látta, hogy sárga zászlót lengettek volna. A kisebb közjátékot követően a mezőny minden tagja felállhatott a rajtrácsra és kezdődhetett a verseny. Michael Schumacher ezúttal kiválóan rajtolt, és mivel az első kanyart Montoya túlságosan szélesen vette be, a német belülről megelőzte őt. A kolumbiai azonban nem akarta ilyen könnyen adni magát és a négyes kanyarhoz közeledve, a williamses balra fordítva a kormányt, belülről próbálta visszaelőzni a világbajnokot. Utóbbi keményen védte pozícióját és Montoya hozzáért a Ferrari hátsó szárnyához, aminek következtében az FW24-ről leszakadt az első vezető szárny és mindez a kolumbiai győzelmi esélyeinek elszállását jelentette, miután jócskán visszacsúszott a mezőnyben. Az incidensnek Montoyán kívül többen is látták kárát, ugyanis Giancarlo Fisichella Jordanje és McNish Toyotája is javításra szorult, utóbbi versenyző autójának két első kereke defektet is kapott. Montoya a futam után dühösen azt nyilatkozta, hogy Malajziában fordított szituációban ő annak ellenére kapott büntetést, hogy helyet is hagyott Schumacher számára, míg a német ezt nem tette meg, aki természetesen nem érezte vétkesnek magát az esett miatt.

Az incidens után Schumacher senkitől sem veszélyeztetve haladt az élen, öccse volt a második, Trulli a harmadik, Button a negyedik. A nyolcadik pozícióból rajtoló másik ferraris, Barrichello pedig ekkorra feljött az ötödik helyre és az egyre könnyebb versenygéppel, a hazai nézők örömére hamar csapattársa mögé került. Nem sokkal később a brazil a vezetést is átvette, ugyanis Ferrarija jóval könnyebb volt Schumacheré, ám Barrichello öröme nem tarthatott sokáig, ugyanis az olasz gép váratlanul lassulni kezdett, a hidraulikai rendszer felmondta a szolgálatot az autóban, a pilóta pedig kiállni kényszerült. Mindez azt jelentette, hogy Michael Schumacher újra az élen körözött, és egészen a leintésig tartotta helyezését. Második helyen a kisebbik Schumi ért célba, aki bár teljesen megközelítette bátyját, támadásba nem kezdett az első helyért, mert egyikőjük versenyét sem akarta kockáztatni. A harmadik helyre Coulthard futott be, Montoya pedig csak az ötödik pozícióig tudott előrekapaszkodni.

A versenysorozat következő, negyedik állomása a San Marinói Nagydíj volt, amely újra csak Ferrari dominanciát és az olasz csapat első kettős győzelmét hozta abban az évben. Imolában már Barrichello is az F2002-es modellel hajtott pályára, és az istálló fölényes sikerét látva, már a negyedik futam után elmondható volt, hogy nagy valószínűséggel 2002-ben ismét a maranellóiak söprik be az elsőséget. San Marinóban a Bridgestone-nak kedvező időjárás fogadta a mezőnyt, ugyanis alig húszfokos hőmérséklet volt a versenyhétvégén. A korábbi izgalmak ezúttal elmaradtak, Michael Schumacher a pole-ból startolva, rajt-cél győzelmet aratott, mögötte csapattársa, Barrichello a bokszutcában a kerékcserék alatt előzte meg a remekül belekezdő Ralfot, aki végül a dobogó legalsó fokára állhatott fel. Montoyának ezúttal a negyedik pozícióval kellett beérnie. Hozzátartozik még a futamhoz, hogy a McLaren az imolai futamot sem úszta meg műszaki hiba nélkül, Räikkönennek ugyanis négy versenyen belül harmadik alkalommal kellett idő előtt búcsúznia.

A 2002-es év ötödik versenyére Spanyolországba utazott a mezőny, ahol a Ferrarival Michael Schumacher még simább győzelmet aratott, mint San Marinóban. A német klasszis mind az öt futamon felállhatott a dobogóra, ezekből négyszer ő végzett az első helyen. A tartalékautóval Schumacher mintegy 35 másodpercet vert a második helyen célba érő Montoyára és több mint negyvenet a harmadik Coulthardra. A Ferrari sofőrje akkor sem engedte ki a kezei közül az első helyet, amíg kerékcserére a bokszutcába ment, előnye ugyanis akkora volt, hogy az élre tudott visszajönni. Nem volt ennyire szerencsés csapattársa, Barrichello, akinek autója már a felvezető körben bedobta a törülközőt, az F2002-esben tönkrement a váltó. Ez a verseny is viszonylag nyugalmasan zajlott le, mindössze Montoya és a Williams borzolta kicsit a kedélyeket, a kolumbiai ugyanis a második bokszkiállásán volt éppen, amikor a "nyalókát" tartó szerelő felemelte azt, és a versenyző már mozgásban volt, miközben autóját még tankolták. Szerencsére komolyabb baj és sérülés nélkül megúszta a pilóta és a csapat is a malőrt, és ezt követően tovább folytathatta a versenyt.

A hatodik futam, amelyre minden bizonnyal mindenki sokáig emlékezett, Ausztriában került megrendezésre, és újabb kettős Ferrari sikert hozott. Az A1 Ringen Barrichello az idénynyitó után újra megverte csapattársát, Michael Schumachert az időmérőn, a kerpenit ráadásul a Williamst vezető öccse, Ralf is megelőzte, így a 2001-es Olasz Nagydíj óta először fordult elő, hogy a világbajnok nem az első sorból vághatott neki egy versenynek. Az Osztrák Nagydíj eseményeihez tartozik az is, hogy Barrichello éppen pénteken hosszabbított még újabb két esztendővel a maranellói gárdával, így a brazil igazán boldogan és felszabadultan vezethetett.

A kvalifikáción már a jól megszokott Ferrari - Williams sormintát tapasztalhatták meg a nézők, majd a szenzációsan szereplő Heidfeld következett a Sauberrel, akit mindössze két hellyel hátrébb követett újonc márkatársa, Massa. Ami a McLarent illeti, a gárda megint nem volt a legjobb, de Räikkönen ezúttal is jobbnak bizonyult márkatársánál az időmérőn. A finn az ötödik, Coulthard pedig csak a hatodik pozícióból várhatta a vasárnapi folytatást.

A mezőny aztán nyugodtan és simán elrajtolt, a legjobban a két Ferrari kapta el a startot, így Barrichello mögé az idősebbik Schumacher zárkózott fel a második helyre. A tizenhetedik pozícióból kezdő Villeneuve is jól belekezdett, de a kanadai lelkesedése annyira heves volt, hogy amikor a kettes kanyarban fékezett, a BAR hozzáért Heinz-Harald Frentzen Arrowsához, amiért később áthajtásos büntetést kapott. Az élen a két Ferrari elhúzott a mezőnytől, a harmadik helyen köröző Ralf Schumacher már mintegy tíz, míg a negyedik Montoya tizenkét másodpercre került az olasz versenygépektől. Őket közvetlenül Heidfeld, Coulthard és Räikkönen követték, utóbbi küzdelme azonban nem sokáig tartott, a finn McLarenjében ugyanis a motor mondta fel a szolgálatot. A versenyző zsinórban ötödször kényszerült idő előtt kiállni a versenyből.

Villeneuve-nek a 23. körben kellett végrehajtania a büntetést, ám csapattársa, Olivier Panis "megmentette" a kanadait, ugyanis a francia versenygépe az egyenesben pördült meg és állt le. A biztonsági autót beküldték a pályára, így Villeneuve visszanyerte azt az időt, amit a bokszban vesztett el a büntetés miatt. A Ferrari rögvest kihívta mindkét versenyzőjét kerékcserére, Barrichello visszaállt az élre, a két Schumacher pedig helyet cserélt. A verseny tovább folytatódott, de alig telt el néhány kör, a biztonsági autónak újra be kellett jönnie az aszfaltcsíkra, miután az ötödik pozícióban köröző Heidfeld elvesztette uralmát a Sauber felett, a Remus kanyarnál megpördült, és az éppen elfordulni készülő Szato autójába csapódott, amely majdnem eltalálta Montoyát is.

A második kerékcserék után továbbra is Barrichello állt az élen, csapattársa mögötte, Montoya a harmadik pozícióban haladt. Két körrel a verseny leintése előtt azonban meglepő utasítást adott ki a Ferrari vezetősége. Az élen haladó brazilnak ugyanis néhány méterrel a cél előtt át kellett adnia első helyét Schumachernek, amely az osztrák nézők és paddock-ban dolgozók között is óriási felháborodást keltett. Az olasz gárdánál azzal indokolták ezt a szezon elején hozott meglehetősen furcsa döntést, hogy 2000-ben Schumachernek a szezon közepén akadtak problémái, és ezt most még véletlenül sem akarta a maranellói alakulat, és biztos, ami biztos alapon utasították Barrichellót a lassításra (a világbajnok előnye az Osztrák Nagydíj előtt 21 pont volt a második Montoya előtt). A díjátadásnál aztán Schumacher is szemmel láthatóan kínosan érezte magát a történtek miatt, és a brazilt lökdöste fel maga helyett a dobogó legfelső fokára, sőt a kupát is márkatársának adta. Az esetet ennek ellenére a Nemzetközi Automobil-szövetség (FIA) június végén kívánta megtárgyalni.

A soron következő állomás Monaco volt, amely nem Michael Schumacherről és nem a Ferrariról szólt, hanem sokkal inkább a semmiből feltámadó McLarenről és Coulthardról, aki a 2001-es Osztrák Nagydíj után újra nyerni tudott. Az időmérő érdekessége volt, hogy egyik Ferrari sem tudta az első sorba kvalifikálni magát, a legjobb időt Montoya produkálta, akit Coulthard követett. A második sorból rajtolhattak a Schumacher-testvérek, Barrichello csak az ötödik pozícióból vághatott neki a futamnak. A másik McLarenben ülő Räikkönen pechsorozata a hercegségben sem szakadt meg, ugyanis a finn még a szabadedzésen összetörte versenygépét, amit a szerelőknek nem sikerült kijavítaniuk, és a fiatal pilótának át kellett ülnie a tartalékautóba, de az sem szuperált a legjobban.

Vasárnap a rajtot aztán Coulthard kapta el a legjobban, és az első kanyart Montoya előtt vette be, harmadikként Michael Schumacher fordult el, majd Ralf, Trulli és Räikkönen, aztán pedig Barrichello következett, aki visszacsúszott a hetedik helyre. Ám nemcsak a brazil startolt gyengén, Button és Villeneuve is hasonló problémákkal küzdött, előbbi még büntetést is kapott, míg utóbbi versenyző beragadt a rajtrácson. Az élen Montoya próbálta megszorongatni Coulthardot, a kolumbiaival pedig a világbajnok tette ugyanezt. Közben a skót autója gyanús füstöt adott ki magából, de nem tűnt komolynak a baj, ugyanis a McLaren cseppet sem lassult le. Nem sokkal később a másik wokingi autóval Räikkönen viszont búcsúzni kényszerült, ugyanis Barrichello a Ferrarival elfékezte magát és hátulról belerohant versenytársa autójába. A brazilnak első szárnyat kellett cserélni gépén, majd az eset miatt a büntetést sem kerülte el. Mindeközben Michael Schumacher továbbra is nyomás alatt tartotta Montoyát, egészen addig, amíg a német ki nem ment a bokszba szervizelni. Schumacher a negyedik pozícióba tért vissza, majd csak azt látta, hogy előtte a kolumbiai autója váratlanul lelassul és a Williams sofőrje feladni kényszerült a futamot. A másik brit versenygépet vezető Ralf Schumachernek is problémái akadtak, de a szerelői gyorsan megoldották a problémát és a német a bátyja mögött a harmadik helyen folytatni tudta a küzdelmet. Ezt követően Coulthardtól már nem lehetett elvenni a győzelmet, mögötte Michael, majd Ralf Schumacher értek célba, előbbi pilóta előnye Monaco után 33 pontra nőtt a Williamsek előtt.

A 2002-es esztendő nyolcadik futama a Kanadai Nagydíj volt, amely után megint a Ferrari pilótája, Michael Schumacher örülhetett, aki tovább növelte előnyét az őt "üldöző" két williamses versenyző, Montoya és Ralf Schumacher előtt. A német pilóta előnye ezt követően negyvenhárom pontra nőtt, ugyanis a pole-ból rajtoló és sokáig élen álló kolumbiai autójának motorja újfent felmondta a szolgálatot és kiállni kényszerült, míg a kis Schumi első bokszkiállásakor elromlott az üzemanyagtöltő és a németnek két kör után újra szervizelnie kellett, tehát jócskán lemaradt. A Williamseknek tehát nem ment jól a montreali verseny, nem úgy a másik brit alakulatnak, a McLarennek, ugyanis Coulthard ismét dobogóra állhatott, ezúttal a két Ferrari sofőr közé férkőzött be, míg Räikkönen éppen csak lemaradt a pódiumról. Pontot szerzett még Fisichella a Jordannel, és Monaco után másodszor Trulli a Renault-val. Ami a mezőny hátsó felét illeti, Villeneuve a BAR Hondával hazai közönsége előtt nagyot akart alakítani, ám versenygépe nem segítette őt ebben, és elég korán, a futam kilencedik körében a japán motor megadta magát. Ráadásul mivel a kanadai autója rossz helyen állt meg, a biztonsági autót is a pályára kellett küldeni. A Kanadai Nagydíjtól kezdve a Ferrarikat nem lehetett megállítani, ugyanis Montreal után csakis az olasz csapat két pilótája állhatott fel a dobogó legfelső fokára.

A soron következő állomás az Európa Nagydíj volt, amelyen Rubens Barrichellónak szólt a himnusz. Egy elképesztően szoros kvalifikáción ezúttal is, mint az előző két futamhétvégén, a Williams kolumbiai pilótája, Montoya volt a leggyorsabb. A pilóta ugyanis mindössze kilenc ezreddel, de jobb időt teljesített, mint márkatársa, Ralf Schumacher. A második sorból a két Ferrari vághatott neki a versenynek, Michael Schumacher a tartalékautóval a harmadik, Barrichello a negyedik pozícióból indulhatott. Őket követte a két McLaren, majd a két Renault.

Montoya a pole-ból rajtolva a jó szerencsében reménykedett miután az elmúlt két versenyen kiesett, ám a trükkös első kanyartól tartott is egy kicsit. Amint kialudtak a rajtnál a fények, a félelmek beigazolódni látszódtak, ugyanis az élen és a mezőny hátsó felében is történt incidens. A két Williams az első elfordulás előtt összeért, de komolyabb sérülés egyik versenygépet sem érte és folytatni tudták, de helyet cseréltek, mivel a német megelőzte a kolumbiait. A mezőny végén a századik Forma-1-es futamát teljesítő Fisichella okozott meleg perceket magának, és jordanes csapattársának, Szatónak. A tizennyolcadik helyről rajtoló olasz ugyanis későn fékezett, és már nem tudta elkerülni az ütközést a japán versenyzővel. Mindketten megpördültek, majd a bokszban kellett helyrepofozni kicsit versenygépeiket. Közben Ralf továbbra is az élen haladt, a második Montoya pedig még a harmadik kanyar előtt visszacsúszott a harmadik pozícióba, miután Barrichello a könnyű Ferrarival elment mellette. A brazil még az első körben a kis Schumit is lehagyta és az élre állt. Michael Schumacher sem tétlenkedett, ugyanis a németnek sem kellett sok idő ahhoz, hogy elhúzzon a kolumbiai mellett, akinek aztán szorosan a nyomában voltak a mclarenesek és a Renault két versenyzője is. A világbajnoknak további két körre volt szüksége ahhoz, hogy öccsét is maga mögött tudva csapattársa után eredjen, aki vezette a mezőnyt. Schumacher a tizedik körben érkezett meg teljesen a brazilra, miközben a Williams két pilótája versenygépeik kezelhetőségével bajlódott. Úgy tűnt, az autók mégis csak megsérültek az első körben történt összekoccanás során. Montoya végül az Európa Nagyíjat sem tudta befejezni, miután David Coultharddal ütközött. Közben a kerékcserék után az élen annyiban módosult a helyzet, hogy Räikkönen a szervizelésnek köszönhetően Ralf Schumacher elé tudott visszajönni, így a finn került a harmadik helyre. Ez a sorrend egészen a leintésig így maradt, és a Ferrari ezúttal nem szólt bele abba a küzdelem alakulásába, és hagyta a brazilt nyerni, aki pályafutása második Forma-1-es győzelmét aratta. A versenyt követően azonban mindenki figyelme a három nappal későbbi FIA ülésre szegeződött, amelyen az olasz istálló ausztriai incidensét vitatták meg. Az irányító testület végül úgy döntött, megtiltja a csapatutasításokat a Forma-1-ben.

A tizedik verseny az évben a Brit Nagydíj volt, amelyet újra csak a világbajnoki címvédő, Michael Schumacher nyert meg nem túl barátságos időjárási körülmények között. Ahogyan azt megszokhattuk, a német klasszis előnyt kovácsolt vetélytársai balszerencséjéből, így a Williams, a Renault és a McLaren pilótái egyre inkább leszakadni látszottak az élen állótól.

Az időmérőn ezúttal is Montoya volt a leggyorsabb, mellőle rajtolhatott a Ferrari brazilja, Michael Schumacher csak a harmadik pozíciót szerezte meg. A felvezető körben Barrichello azonban beragadt a rajtrácson, és a mezőny legvégéről kellett nekivágnia a futamnak. A startnál az élmezőny simán eljött és bár a felhők egyre gyülekeztek, az esőt egyelőre megúszták a sofőrök. Montoya maga mögött tudta tartani Michael Schumachert, hátrébb azonban történt egy kisebb dráma. Ezúttal McNish Toyotája nem akart elindulni, akit Massa a Sauberrel csak nehezen tudott kikerülni és a fűre keveredett, ám a skóttal ellentétben folytatni tudta a versenyt.


A szezon legemlékezetesebb pillanatai

Barrichello közben briliáns köröket tett meg, és az ötödik körben már a nyolcadik helyen autózott. Az élen Montoya remekül tartotta maga mögött Michael Schumachert, még akkor is, amikor eleredt az eső és egyre több pilóta követett el kisebb hibákat. Nagyon sokáig azonban nem tudta folytatni a remeklést, majd a kerpeni nem is kegyelmezett a dél-amerikainak és megelőzte Montoyát, amikor a kolumbiai szélesen ment az Abbey-nél. Utóbbinak ezt követően újra védekező pozícióba kellett helyezkednie, ugyanis a másik Ferrarival Barrichello időközben feljött a harmadik helyre, és egyáltalán nem volt megelégedve ezzel a pozícióval. A brazil végül a második bokszkiállás után meg is szerezte a második helyet, aminek nem sokáig örülhetett, a Williams versenyzője ugyanis egy briliáns mozdulattal megelőzte, Barrichellónak tehát újra támadnia kellett. A jóval gyorsabb olasz versenygéppel végül nem is telt sok időbe, és megint csak a brazil került Michael Schumacher mögé. A németet ekkor viszont már nem lehetett befogni és meg is nyerte a Brit Nagydíjat. Szenzációsan szerepelt Silverstone-ban a BAR-Honda két pilótája, ugyanis Villeneuve a negyedik, Olivier Panis pedig az ötödik pozíciót csípte el, miután könyörtelenül kihasználták a riválisok hibáit.

A soron következő futam a Francia Nagydíj volt, amelyen egészen az utolsó öt körig úgy tűnt, hogy Michael Schumachernek még egy nagydíjat kell várnia arra, hogy megszerezze ötödik világbajnoki címét. Az időmérőn ezúttal is Montoya a Williamsszel bizonyult a leggyorsabbnak, a kolumbiai egy elképesztően szoros kvalifikáción győzte le a német világbajnokot. A második sorból Barrichello rajtolhatott a másik Ferrarival, míg mellőle a szenzációs teljesítményt nyújtó Räikkönen indulhatott. Hozzátartozik az időmérőhöz, hogy még a szombati edzésen Fisichella akkorát bukott a Jordannel, hogy az olasznak, bár nem sérült meg komolyan, ki kellett hagynia a kvalifikációt, és így a versenyt is.

A verseny viszonylag nyugodtan indult, de nem mindenkinek, ugyanis a Ferrari braziljának autójában a motor még a felvezető körben felmondta a szolgálatot, így Barrichello számára véget is ért a Francia Nagydíj. A rajt után Montoya maradt az élen, de Schumacher hevesen támadni kezdte a kolumbiait, aminek az lett az eredménye, hogy nagy igyekezetében hibázott, és a második körben Räikkönen került a második pozícióba. Nem sokáig, ugyanis a német hamar visszavette helyezését a finntől. A sorrend az első kerékcserék során módosult, ugyanis Montoya kezdte a szervizelést, meghagyva Schumachernek és Räikkönennek az egymással való küzdelmet. A német is hamarosan kiállt, ám a bokszutcából a pályára tartva átlépte a fehér vonalat, amiért büntetést kapott és a mclarenes mögé jött vissza a pályára. Nemcsak a kerpeni követte el azonban az iménti hibát, hanem öccse, a williamses Ralf Schumacher és az időközben az élre visszaigyekvő Coulthard is, akiknek így elszállt az esélyük a győzelem megszerzésére, miközben Montoya már a gumik tapadásával küzdött. Az élen a McLaren finnje állt már, őt a második helyen Michael Schumacher szorongatta, akinek támadásait rendre visszaverte Räikkönen. Már csak öt kör volt hátra a versenyből, amikor a mclarenes McNish Toyotájából kifolyt olajfoltján ment át az Adelaide kanyar előtt és emiatt szélesen fordult el, így a német, aki szerencsésebben hajtott át a folton, megelőzte a finnt. Schumacher ezt követően meg sem állt a győzelemig, ami egyben azt is jelentette, hogy hat futammal a szezon vége előtt, már világbajnoknak mondhatta magát. Räikkönen addigi Forma-1-es karrierje legjobb eredményét könyvelhette el, aki mögött harmadikként csapattársa, Coulthard ért célba.

A Német Nagydíj az immáron ötszörös világbajnok Schumacher örömjátékát hozta, aki azok után sem lazított egy percig sem, hogy már minden lényeges kérdést eldöntött. Hockenheimben a hazai közönsége előtt ünneplő klasszis mesterhármast produkált: azok után, hogy a pole pozíciót megszerezte, még a futamgyőzelmet is behúzta, de a leggyorsabb kör is az ő nevéhez fűződött. A csalódott Williams még lendületből megszerezte a maradék két dobogós helyet, Montoya kicsit korábban haladt át a célvonalon, mint Ralf. Barrichello negyedik lett, ám összetettben még így is csak negyedik volt. A maradék két pontszerző helyen Coulthard és Heidfeld terelgette célba négykerekűjét.

Az idény hátralévő részében egyébként már csak ferraris pilóta tudott győzni, és miután Schumacher bajnok lett Franciaországban, a két csapattárs testvériesen megosztozott a hat futamon. A német futam tehát Michaelnek "jutott", a 13. versenyhétvége viszont Barrichellóé volt. Ezt a futamot történetesen a Hungaroringen rendezték, és miután a brazil-német duó szombaton is a leggyorsabb volt, vasárnap délután is ugyanebben a sorrendben haladt át a célvonalon, Barrichello jó négy tizeddel hamarabb tudta le a Magyar Nagydíjat. Montoya kiesett, Ralf ismét harmadik lett. A két McLaren is pontot szerzett, hatodikként pedig a jordanes Fisichellát intették le.

A hátralévő négy versenyen a Ferrari tovább fickándozott (mindannyiszor kettős győzelmet aratott az olasz csapat), a Williams pilótái pedig már szemmel láthatóan, egyébként teljesen érthetően, hitüket vesztve ténferegtek a pályán. Belgiumban Schumacher, Olaszországban és az USA-ban Barrichello, a szezonzáró Japán Nagydíjon pedig stílszerűen az aktuális bajnok állhatott fel a dobogó legfelső fokára.

A Ferrari fölényéhez kétség sem férhetett, Schumacher korai győzelmének és Barrichello erős hajrájának köszönhetően az olasz márka a konstruktőrök közt 129(!) pontot vert a legkitartóbb üldözőre, a Williamsre, és pontosan ugyanannyi pontot, szám szerint 221-et gyűjtött, mind a többi 10 csapat együttvéve.

A 2002-es világbajnokság végeredménye
Pilóták:

Csapat