A 2002-es örömtánc után mindenki úgy gondolta, hogy megszülethet a Forma-1 első tízszeres világbajnoka, mert ezt a Schumachert, és ezt a Ferrarit ebben az évtizedben senki sem fogja megállítani. Igen ám, de nem gondoltak arra a kedves laikusok, hogy az FIA mindent el fog követni azért, hogy a sorozat továbbra is nézők millióinak figyelmét vonzza, ezért egy laza mozdulattal átírták a pontrendszert, hogy az előző évekhez hasonlóan ne fulladhasson érdektelenségbe a Forma-1 már a szezon felénél.

Valahol mindenki tudta, hogy mikor Senna 1994-ben elhunyt, ő volt az első olyan pilóta, akinek esélye lett volna Fangio rekordját megdönteni. A brazil klasszis jelenléte mellett talán nem dőreség kijelenteni, hogy senkinek, így Schumachernek sem termett volna annyi babér, a száguldó cirkuszban. A sors sajnos másképp akarta, és egy tragikus tragédiát követően megfosztotta a sportágat az egyik, ha nem a legtehetségesebb művelőjétől. Ez persze mit sem von le Schumacher 2002-s sikeréből, amivel beérte a szintén öt világbajnoki címmel rendelkező Fangiót. A 2003-as esztendő kérdése az volt, hogy túl is tudja e szárnyalni a 30-as éveiben járó német a legendát.

A rekorddöntést a Nemzetközi Automobil-szövetség, ha álcázva is, de megpróbálta bojkottálni. Változásokat eszközöltek például az időmérők kapcsán. A 2003-as szezonban a kvalifikáció két részből állt, ahol mindenki csak egy-egy kört mehetett, egyet pénteken, egyet szombaton. Mégpedig úgy, hogy az elsőnél mindig a világbajnokság állásának megfelelő sorrendben teljesítettek kört a versenyzők. Azaz mindig az előkelőbb helyen állók küszködtek a piszkosabb pályával, és a papíron szerényebb képességű pilótáknak már egyre jobb körülményekkel találkoztak. A második időmérőn már az ment ki a pályára elsőként, aki pénteken a leggyengébb volt, és így tovább. Az új rendszer számos veszélyt hordozott magában, mert még a legjobbak sem tudtak mindig egy körre formát időzíteni, és időjárás is meg tudta bolygatni az eseményeket.

További újításnak számított, hogy a második időmérőn a versenyre felkészített autóval kellett időre menni, azaz ha valamelyik csapat úgy taktikázott, hogy jobban megtankolja az autóit, az nem feltétlenül a valós erőviszonyokat tükrözte. Ám az igazán nagy érvágást a pontrendszer megváltoztatása jelentette a jobb csapatoknak, hiszen a 10-8-6-5-4-3-2-1-es struktúra egyszerűen leértékelte az első hely fontosságát, és mint azt majd látni fogjuk, ennek komoly szerep jutott a szezon folyamán.

A pilóták piacán is komoly mozgolódásoknak lehettünk szemtanúi. Eddie Irvine, Mika Salo, Alan McNish, Alex Yoong, Pedro de la Rosa, Enrique Bernoldi, Anthony Davidson, Felipe Massa nem kaptak versenyzői széket a szezonra, míg Marc Gene, Ralph Firman, Justin Wilson, Antonio Pizzonia, Jos Verstappen, Nicolas Kiesa és Baumgartner Zsolt is bebocsátást nyert.

Az évad a hagyományokhoz híven ismét Ausztráliában kezdődött, ahol az első időmérő után semmit sem lehetett megállapítani, és még a szombati napon tartott második után is csak zárójelben lehetett valamit sejteni a kialakuló erőviszonyokról. A pole-t mindenesetre Schumacher szerezte meg csapattársa Ruben Barrichello, és Juan-Pablo Montoya előtt. Räikkönen a 15. helyen kvalifikálta magát, miután hibázott, ezért a McLaren a bokszból rajtoltatta a finnt, és ezért "cserébe" a kvalifikáció leintése után is bütykölhettek a versenyautó beállításain.

A rajtot megelőző eső ellenére a versenynek mindenki száraz gumikkal vágott neki, kivéve a két Ferrarit, az olaszok intermediate abroncsokkal próbálkoztak. Eleinte úgy tűnt, hogy a döntés kifizetődő lesz, ám a kezdeti tizenkét másodperces előny pillanatok alatt porrá lett, ahogyan a pálya egyre jobban felszáradt. A mezőny jó egy másodperccel haladt gyorsabban, mint a két Ferrari, ezért a csapatigazgató mindkét autót kihívta kerékcserére, ahol szintén hibáztak az olaszok, ezért még jobban hátracsúsztak. Cristiano da Matta kicsúszása miatt beküldték a biztonsági autót, aminek legjobban Räikkönen örülhetett, hiszen felzárkózhatott a mezőny mögé. A finn nem is érte be ennyivel, megelőzte a jaguaros Webbert, és már az ötödik pozícióban haladt. Ugyanígy tett Schumacher is, és együtt vonatoztak egy darabig. Az élen eközben Montoya a futamgyőzelem felé száguldott, akivel egyedül Ralf Schumacher tudta tartani a lépést. A 29. körben Webber autójáról leszakadt a felfüggesztés, és a törmelékek miatt ismét behívták a biztonsági autót. A bokszkiállások miatt kissé átrendeződött a mezőny. Kimi mögött Schumacher és Coulthard próbált eliramodni a többiektől, ám a német autójába ismét üzemanyagot kellett tölteni, ezzel visszacsúszott a hatodik helyre.

A két McLaren-Mercedes is elszánta magát a cserére, és a gyors kiállásnak hála Kimi Schumacher elé jött vissza, igaz néhány kör alatt megérkezett a német a finn nyakára. Räikkönen azonban állta a sarat, és nem eresztette el Schumachert, ám egy boksz-áthajtásos büntetés véget vetett a nem kevés parázs jelenettel tarkított pozícióharcnak. Miután a kerpeni megörökölte a második helyet, azonnal az első helyen vitézkedő Montoya nyomába eredt, ám a nagy akarásnak nyögés lett a vége, ugyanis a rázókő szétverte a Ferrari terelőszárnyait, aminek következtében Schumachernek ismét meg kellett látogatnia szerelőit. A kolumbiai azonban nem tudott élni az Isten adta lehetőséggel, és kipördült. Végül nevető harmadikként Coulthard állhatott a dobogó legfelső fokára, akit Montoya, majd Räikkönen követett. Schumacher mindössze a negyedik helyen ért célba, igaz, a körülményeket tekintve ez minden, amit kihozhatott a futamból.

"Nagyon kaotikus volt ez a verseny. Percenként változtak a körülmények, és ha Juan-Pablo nem pördül meg, biztosan nem érem utol"- nyilatkozta láthatóan boldogan Coulthard.

"Nagyon kár azért a megpördülésért, mert végig jobb voltam, mint az üldözőim. Az autó nagyon jól működött, végig meg volt a kellő végsebességem, szóval tényleg sajnálom az elvesztett első helyet"- kesergett Montoya.

"A szombati hibám megpecsételte a sorsomat, de a biztonsági autó behívása visszahozta a reményt, hogy mégis lehet keresnivalóm itt Ausztráliában. Nagyon jól ment az autó, és előrébb is végezhettem volna, ha a bokszban nem hajtok a megengedettnél gyorsabban"- értékelt Kimi.

"Hihetetlen futamon vagyunk túl. Kétszer is be kellett hívni a biztonsági autót, ami mindkétszer új helyzetet teremtett. Sajnálom, hogy a terelőszárnyam miatt be kellett mennem a bokszba, de életveszélyes lett volna így végigmenni. Összességében nem vagyok elégedett, de azt, amit lehetett, azt kihoztuk a futamból"- osztotta meg gondolatait a címvédő a sajtóval.

Az ausztrál futam után a Forma-1 Malajziába költözött néhány nap erejéig. Az első időmérőn Schumacher mindenkit maga mögé utasított, ám szombaton nem tudni honnan, de hatalmas tartalékokat mozgósított a Renault, és Fernando Alonso személyében megszületett a legfiatalabb pole pozíciót szerző versenyző. Mögötte Trulli, majd Schumacher sorakoztak fel.

A pole-ból induló Alonso fantasztikusan kapta el a rajtot, és néhány kanyar után már némi előnyre is szert tudott tenni. Nem úgy Schumacher, aki egyszerűen beleszaladt az előtte rajtoló Trulliba, amiért boksz-áthajtásos büntetést kapott, és a 16. helyig csúszott vissza. Egyértelmű volt, hogy innen bármilyen csodát is hajt végre a német, esélye sem lesz beleszólni a nagyok dolgába. A futamot végül a hihetetlen versenyt produkáló Kimi Räikkönen nyerte, a finn élete első futamgyőzelmét ünnepelte. Schumacher a körülményekhez képest a fejedelmi hatodik helyen fejezte be a nagydíjat. A második helyen a csapattárs Rubens Barrichello ért célba, míg a bronzérmet a csodásan rajtoló, ám szépen lassan visszaeső Fernando Alonso kaparintotta meg.

A 2008-as sorozat harmadik állomását sokáig nem felejtjük majd el. Brazíliában az aránylag unalmas időmérő után olyan vasárnapot produkált a sors, amilyet több nap feldolgozni. A Ferrari úgy döntött, hogy a várható eső miatt már a helyosztón is esőre tervezett gumival fut ki az aszfaltcsíkra, hogy az ott elvesztett helyeket a versenyen tegye jóvá. Igen ám, de az FIA a vasárnapi nap során komoly fricskát nyomott a Ferrarinak, hiszen mindegyik istállónak engedte, hogy esőgumira válthasson a körülményeket figyelembe véve. Ezzel a döntéssel egy másodperc alatt hasztalanná vált, hogy az olaszok beáldozták az időmérőt, és még koránt sem volt vége a megpróbáltatásoknak! A versenyautók kilenc körön keresztül a Safety Car mögött senyvedtek, mert a zuhogó eső miatt nem merték elindítani a versenyt a szervezők. A sors ütős választ adott arra is, hogy miért nem.

A biztonsági autós szakasz után a Michelin abroncsokkal felvértezett versenyzők láthatóan jobban érezték magukat a pályán, hiszen egyedül Schumacher tudta tartani velük a lépést. Räikkönen, Coulthard, és Montoya úgy hatolt át a mezőnyön, mint kés a vajban. Az idegroncs derbi a 18. körben vette kezdetét, amikor Olivier Panis és Ralph Firman összeütközött, és bejött a biztonsági autó. Sokan ekkorra időzítették a bokszkiállást, de érdekes módon Räikkönen kinn maradt, és ideiglenesen átvette a vezetést.

A 24. körben egy vízátfolyás miatt Juan Pablo Montoya, majd Antonio Pizzonia is ugyanott csúszott ki, ám a Ferrari szurkolókat sokkal mélyebben érintette Schumacher kiesése. A német egy az egyben ugyanott vesztette el az uralmat a tűzpiros járgány felett, mint Montoya, illetve Pizzonia. A helyzet veszélyessége miatt ismét beküldték a biztonsági autót, és ezúttal Räikkönen is kihasználta a lehetőséget, és kimerészkedett benzinért, meg friss garnitúra gumiért. A vezetést Coulthard vette át, aki mögött Barrichello és Ralf Schumacher loholt. Hihetetlen, de ismét áldozatot követelt a vízátfolyás. Ezúttal Button szállt el, és ismét a pályára küldték a megkülönböztető jelzést használó mercit.

Az utolsó néhány kör a brazil közönség kedvencéről, Rubens Barrichellóról szólt, a ferraris egyre nagyobb nyomást gyakorolt David Coulthardra, aki a 45. körig bírta elviselni a feszültséget, és hibázott. Ám még mindig nem volt vége. Amikor már mindenki azt gondolta, hogy hazai pályán mesébe illő győzelmet arat Rubens, a Ferrari megállt (valószínűleg elfogyott az üzemanyag), és ezzel pillanatok alatt rémálommá vált az álom. Coulthard ismét meglátogatta a bokszot, hiszen több mint 20 másodperces előnnyel vezetett Räikkönen előtt, és a finnek még egyszer úgyis ki kellett jönnie. Eközben a jordanes Fisichella egyre jobban támadta Räikkönent, aki az 55. körben hibát követett el, és az olasz körbeautózta. A slusszpoént a Webber-Alonso páros szolgáltatta, hiszen Mark atomjaira törte a versenyautóját, és a sárga zászlós figyelmeztetés ellenére Fernado belerohant, ezért idő előtt lefújták a versenyt, és mivel Fischella autója nem sokkal Kimi megelőzése után elfüstölt, a McLaren-Mercedes pilótáját kiáltották ki győztesnek. A bomba azonban még nagyobbat robbant, mert úgy döntöttek a fejesek, hogy nem az 56. hanem az 54. körnél állapítják meg a végeredményt, így végül Giancarlo Fisichella ilyen vadregényes körülmények között szerezte meg első futamgyőzelmét, és az azzal járó tíz pontot.

Három versenyhétvége után sehol sem volt a Ferrari dominancia. Kimi Räikkönen 16 ponttal vezetett Schumacher előtt a pontvadászatban, amire az előző szezon után senki sem számított.

A San Marinói Nagydíj ezért is volt vízválasztó az olaszok életében, hiszen el kellett kezdeniük a felzárkózást. Ez viszont pokolian nehéznek bizonyult, hiszen a Schumacher-testvérek édesanyja haldoklott, ezért Michael és Ralf a szombati napon Kölnbe repült, hogy végső búcsút vegyenek tőle, aki másnap reggel elhunyt. A versenyen ezért mindketten fekete karszalaggal álltak a rajthoz, és fantasztikus teljesítménnyel tisztelegtek édesanyjuk emléke előtt.

A San Marinoi Nagydíj róluk szólt. Igaz, hogy Kimi Räikkönen második lett, és Rubens Barrichelló is szépen szerepelt, de a negyedik helyen és az első pozícióban végző testvérpár ritkán látható showt nyújtott az autósport szerelmeseinek. A rajttól kezdve felváltva próbálták egymás életét megkeseríteni, miközben a többiek is néha-néha beleszóltak kettejük küzdelmébe. Michael Schumacher azonban tarthatatlan volt, és bár a végén nagyon spórolt az autóval, simának mondható győzelmet aratott. A fiúk felálltak a dobogóra, ám érthető módon pezsgőt sem bontottak, és interjút sem adtak, hiszen talán a legfontosabb embert vesztették el örökre, az édesanyjukat.

A Spanyol Nagydíjon először vetették be a Ferrari 2003-as modelljét, az F2003-GA-ra keresztelt paripát. Az új fejlesztésű autó már az időmérőn bizonyította, hogy van helye az élvonalban, hiszen Schumacher mind pénteken, mind szombaton az első rajtkockát bérelte ki magának. Ami azonban ennél is fontosabb volt a Ferrarinak, hogy Räikkönen, a legnagyobb vetélytárs hibázott, ezért a mezőny végéről rajtolt vasárnap. Ez lett a veszte, mert Pizzonia rögtön a rajtnál beragadt, a finn pedig hátulról felöklelte, és ezzel véget is ért a versenye.

A futamot Schumacher nyerte. Alonso sokáig sikertelenül hadakozott Barrichellóval a második helyért, de a bokszban sikerült a brazil elé kerülnie, és ezzel hazájában a második helyen ünnepeltethette magát.

Az Osztrák Nagydíjon tovább folytatódott az F2003-GA menetelése. Schumacher mindkét időmérőt megnyerte, majd a futamon sem talált legyőzőre. Pedig a verseny nem indult egyszerűen, hiszen Cristiano da Matta miatt kétszer is újra kellett rajtolnia a mezőnynek. Räikkönen azonnal pozíciót vesztett Montoyával szemben, de Schumacher meg tudta őrizni vezető helyét, és növelni is tudta előnyét. Jos Verstappen miatt be kellett hívni a biztonsági autót, de az újra rajt után sem változott az élen a helyzet. A 15. körben viszont szemerkélni kezdett az eső, ami ismét a Michelinnel felvértezett versenyzőknek jött kapóra. Montoya például körönként három másodpercet vert a tetemes előnnyel rendelkező németre. A Ferrari bokszában sorra kerülő imádkozásokat meghallgatta az úr, és a 19. körben befogta a zuhézsák száját, aminek következtében ismét magára talált a két Ferrari. Igen ám, de a nagy tenyérösszetétel közben az olaszok nem vették észre, hogy a tankoláshoz használt cső tropára ment és ezért Rubens 20 másodpercet töltött a bokszban. Ez még nem minden, néhány körrel később Schumacher is követte a brazilt, és a tankolás közben lángra kapott az üzemanyag. Húsz másodperc múlva ő is folytathatta a küzdelmet, de így ismét Montoya állt az élre. Räikkönen pedig próbálta fogni a Ferrarit, de Schumacher néhány sikertelen próbálkozás után elment a finn mellett és a kolumbiai nyomába eredt, akinek meghalt a motorja, így ő állt az élre. Räikkönent ugyan megpróbálta befogni Barrichello, de a McLaren-Mercedes bőven elég volt a második helyhez, és az új pontrendszernek köszönhetően mindössze két pontot sikerült Schumachernek hoznia az éllovason.

A Monacói Nagydíj időmérői Kimi Räikkönen szája íze szerint alakultak, hiszen egyedül Ralf Schumacher tudott elé furakodni, míg az idősebbik testvér mindössze az ötödik helyre kvalifikálta magát, ami a szűk utcáiról híres monacói pályán sokkal jobban fájt, mint általában. A versenyen nem is történt nagy változás. Montoya, Räikkönen és Schumacher alkotta az első három sorrendjét, amivel ha csak minimálisan is, de Räikkönen pozíciói erősödtek.

Kanadában is folytatódott a Michelin abroncsok térnyerése. A szombati időmérőt Ralf nyerte Montoya, és Schumacher előtt. Kimi Räikkönen a szezonban ki tudja már hányadszor, ezúttal is elrontotta az időmérőt, és a bokszból volt kénytelen rajtolni.

A verseny problémamentes rajttal indult, ám a sorrend a negyedik körben megváltozott, ugyanis Montoya megpördült és visszacsúszott az ötödik pozícióba. Igaz, később Webber, illetve Alonso megelőzésével korrigálta hibáját, de az első helyre már esélye sem volt. A megfeszített tempónak köszönhetően a kolumbiai jött ki elsőként kerékcserére, majd Ralf követte, miközben bátyja megpróbált minél gyorsabb köröket futni, hogy öccse elé térhessen vissza. Az erőfeszítését siker koronázta, és Michael átvette a vezetést. A koreográfiát a 46. körben megismételték, és ezúttal is a fiatalabbik Schumacher húzta a rövidebbet. Amikor már mindenki elkönyvelte Michael sikerét, autója drasztikusan lelassult, és az üldözők rohamosan közelítették a Ferrari fékével bajlódó németet, ám a végén, ha üggyel bajjal is, de sikerült megtartania első helyét. A győzelem értékét tovább növelte az is, hogy a nagy rivális Räikkönen csak a hatodik helyen végzett, és így Schumacher átvette a vezetést a pontversenyben.

Az Európa Nagydíj viszont már ismét Kimi Räikkönenről szólt, legalábbis a 26. körig egészen biztosan. A finn mindkét időmérőt megnyerve magabiztosan tekinthetett a vasárnapi verseny elébe. A rajt után azonnal otthagyta a második helyről rajtoló vetélytársat, akit még öccse, Ralf is lerajtolt. Kimi előnye már több másodperc volt, amikor is Schumacherrel egyszerre jött ki kereket cserélni és a hat másodperces előnyét megtartotta. Nem sokkal később Ralf is rászánta magát a cselekvésre, és a bokszból bátyja elé jött vissza, de a McLaren-Mercedest mozgató Räikkönentől négy másodpercre volt. A sors viszont ismét nem volt kegyes a finnhez, aki a 26. körben motorhiba miatt kiállni kényszerült átadva a lehetőséget Schumachernek, hogy növelje pontjai számát.

A hátralévő részben a német nem tudott mit kezdeni a két Williamsszel, ráadásul Montoya előzéskor hozzá is ért a Ferrarihoz, amely így a kavicságyban landolt, és innentől kezdve még az ötödik helyet is csak Coulthard kiesésének köszönhetően szerezte meg a Ferrari klasszisa. Ralf Schumacher, és Montoya mögött Barricchello végzett, aki fontos pontokhoz juttatta a csapatát.

A Francia Nagydíjon ismét komoly szerep jutott az időjárásnak, így a papírforma is felborulni látszott, ám szombaton már közelítettek az eredmények a valósághoz. Ismét a két Williams bérelte ki magának az első sort. Schumacher és Räikkönen pedig a hátuk mögött próbáltak kibújni a rajtnál. Ez Kiminek sikerült jobban, aki lehajrázta Schumachert, igaz az élen haladó kettőssel nem tudott mit kezdeni. Az első kiállás alkalmával a McLaren Coulthardot is behozta Schumacher elé, amely sorrend sokáig nem is változott. A harmadik kiállás hozta meg a németnek a várva várt pillanatot, és mivel néhány körrel tovább maradt kinn Räikkönennél, sikerült megelőznie a finnt, és ezzel már ő loholt a Williamsek nyomában. Azaz csak loholt volna, ugyanis a Grove-iak ezen a versenyhétvégén megfoghatatlanok voltak. Egymással hadakoztak ugyan kicsit, de Ralf meg tudta tartani az előnyét, és Montoya, valamint Schumacher előtt megnyerte a Francia Nagydíjat.

A Brit Nagydíj egy nem mindennapi közjáték miatt a vártnál is izgalmasabban alakult. Az időmérőn nem történt semmi különleges, ha csak azt nem vesszük annak, hogy Schumacher hibázott az Abbey-ban, ezért csak ötödik lett. Csapattársa viszont nagyon jó napot fogott ki és Trulli, valamint Räikkönen előtt megszerezte az első rajtkockát.

Vasárnap a mezőny szépen elrajtolt és a 12. körig nem is történt igazán említésre méltó esemény. Aztán bejött a biztonsági autó, és sokan azt sem tudták miért. Az ok egy megtébolyult drukker volt, aki egyszerűen beszaladt a pályára, ezzel balesetveszélyessé téve a futam folytatását. A helyzetet kihasználva mindenki a bokszba rohant, ám többek közt Schumacher is a lehető legrosszabbul járt, mert csak a 14. helyre tudott visszasorolni. A Ferrari aggodalmát tovább növelte, hogy ezzel szemben Kimi az élmezőnyben tudott maradni, és egy esetleges nagyarányú pontveszteség komoly bajba sodorhatta volna védencüket. Arról, hogy ez ne így legyen, maga a finn tett. Vezetői pozíciót adott át előbb a fantasztikus formában köröző Barrichellónak, majd egy buta hiba miatt Montoyát is el kellett engednie. Schumacher közben jött fel, mint a talajvíz, és a végelszámolásnál a maga negyedik helyével mindösszesen egyetlen egy pontocskát vesztett Räikkönennel szemben.

Németországban a nagy hőség miatt ismét a michelines versenyzők domináltak. Montoya szombaton megszerezte a pole-t, mellőle Ralf Schumacher indulhatott. A vasárnapi futam tragikusan kezdődött a címért versenyben lévő Räikkönennek, hiszen Ralffal és Barichellóval összeakadt, aminek a vége hármas kiesés lett. Ekkor jött el Schumacher nagy pillanata, hiszen ha előkelő pozícióban végzett volna, nagy lépést tehetett volna a világbajnoki címvédés felé. A német meg is tett mindent, a 63. körben egy parádés "Trullit nevetségessé teszzük" manőverrel már a második helyen versenyzett, ám a bal hátsó megadta magát, és a bokszlátogatás után csak a hetedik helyen fejezte be a futamot. Kimi Räikkönen ideiglenesen megmenekült, de már nem is őt, hanem Juan Pablo Montoyát tartották Schumacher igazi ellenfelének.

Az igazi mélypont a Magyar Nagydíjon jött el a Ferrari számára. Már az időmérőn is látszott, hogy az emberpróbáló hőségben kizárólag a Michelinről fog szólni a verseny. Nem is alakultak másképp a dolgok Ralf, Montoya, Alonso, Räikkönen és meglepetésre Mark Webber is nagyon jól gépészkedett az augusztusi kánikulában. Schumachernek olyannyira nem volt köze a versenyhez, hogy Fernando Alonso az 59. körben le is körözte a világbajnokot, amire valljuk meg őszintén nagyon rég volt már példa. A futamot végül Alonso nyerte Räikkönen és Montoya előtt ezzel teljesen nyitottá vált a küzdelem. Schumacher ugyan még vezetett 72 pontjával, de Montoya (71) és Räikkönen (70) szorosan a nyomában voltak.

A mogyoródi futam azonban nekünk, magyaroknak sokkal inkább arról marad emlékezetes, hogy Baumgartner Zsolt személyében az első hazánkfia is bemutatkozhatott a száguldó cirkuszban. Zsolt debütálása váratlan volt, még akkor is, ha a Jordant a Német Nagydíj pénteki szabadedzésén már pályára vihette. Ralph Firman, a sárgák pilótája azonban balesetet szenvedett, így Eddie Jordan a magyarok legnagyobb örömére Baumgartnert ültette az autóba. A futamon nem sok babér termett az újonc számára, a 34. körben motorhiba miatt ki kellett állnia. Firman azonban nem ment át az orvosi vizsgán az Olasz Nagydíj előtt sem, így ott is Baumgartner vezethette a Jordant, aki Monzában már a kockás zászlót is látta, a 11. helyen ért célba.

A Magyar Nagydíj után a Forma-1 komoly válságba került, ugyanis kiderült, hogy bizonyos fajta Michelin abroncsok barázdái között található rész verseny közben szélesebb a megengedettnél. Az eredményeket nem változtatták meg utólag, de a FIA úgy döntött, hogy a gumikat a futam után is mérni fogják, ezzel előzve meg a visszaéléseket.

Az Olasz Nagydíj előtt Ralf Schumacher súlyos balesetet szenvedett a teszteken. Agyrázkódással került a korházba, de szerencsére hamar kiderült, hogy nem olyan komoly a baj. A futamon viszont nem indulhatott, helyét Marc Gené vette át.

A pole-t Schumacher szerezte meg Montoya előtt. Több sem kellet az olasz sajtónak, hősként ünnepelték a németet. A rajtnál mindketten nagyon jól eljöttek, sőt a kolumbiai az első körben azonnal dűlőre akarta vinni a dolgot. Michael mellé is ért, ám a német egy agresszív manőverrel kőkeményen maga mögé utasította a Williamset. Ezután Montoya leszakadt, és az első kerékcseréről már közel öt másodperces előnnyel tért vissza a pályára a Ferrarit vezérlő klasszis. A futam unalomba fulladt mert Montoya nem tudott, Schumacher meg nem akart többet mutatni, így végül békésen begurultak egymás mögött a célba. A dobogó legalsó fokára Kimi Räikkönen állhatott fel.

Az Amerikai Nagydíj Kimi és Montoya utolsó esélye volt, hogy megközelítsék Schumachert, hogy Japánban még reális sanszuk lehessen a címre. A páros ennek megfelelően is kezdett Indianapolisban. Räikkönen megszerezte a pole-t, Montoya negyedik lett, míg Schumacher mindössze a hetedik pozíciót csípte el. A második helyre azért befutott egy Ferrari, de igazából ebben a szakaszban már mindenkit kizárólag a címvédés érdekelt.

A Ferrari többszörös világbajnoka élete talán legjobb rajtját produkálta vasárnap. Az első kanyarba már negyedikként fordult. Ám még mindig előtte volt Kimi (Montoya a rajtot követően csúnyán visszaesett, miután nekiment Barrichellónak, aki ki is esett a versenyből). A 4. körben eleredt az eső és ez elsősorban a Michelinnek volt jó hír. Montoya egyik pillanatról a másikra megtáltosodott, és ott termett Schumacher mögött, majd könnyedén ott is hagyta. Schumachernek viszont szerencséje volt, mert a 10. körben elállt az eső, és megkezdhette a felzárkózást. Amikor már úgy tűnt, rendeződnek a viszonyok, ismét rázendített az eső, ám most szó szerint ömlött a pályára a víz, ami teljesen átrendezte az erőviszonyokat. A 24. körre Jenson Button, Heinz-Harald Frentzen és Justin Wilson(!) sorrend alakult ki, és csak őket követte Kimi, Alonso, és Schumacher. A víz lassan olyan méreteket öltött a pályán, amely meghaladta a Michelin kiszorító képességét, és már a Bridgestone-nak kedvezett. A Ferrari egyik körről a másikra felgyorsult, és otthagyott mindenkit. Alonso, Wilson, Räikkönen, és Button sem tudta megfogni az esőspecialistát. A 38. körben már Schumacher vezette a versenyt. A McLaren-Mercedes pilótája annyit tudott tenni, hogy felzárkózott közvetlenül a német mögé, és behozta második helyen az autót. Montoya a verseny végén a Barrichellóval történt incidens után még egy boksz-áthajtásos büntetést is kapott, és a hatodik helye azt jelentette, hogy matematikai esélyei is elszálltak a világbajnoki címre.

Persze azért Kimi Räikkönen sem állhatott vérmes reményekkel rajthoz Suzukában, hiszen a sikeréhez neki győznie kellett és ez még nem is volt elég, mert ha Schumacher a nyolcadiknál jobb helyen végez nincs is miről beszélni.

A kilenc pont előny ellenére szombaton úgy tűnt a sors a sok-sok kekeckedés után ezúttal Räikkönen segítségére siet. A kvalifikáció közben eleredt az eső, és pont a németet kapta telibe, aki így a 14. helyről kényszerült elrajtolni. Kimi is hátulról indult, de a nyolcadik helyről még nem tűnt reménytelennek az első hely megszerzése. Coulthard mellett könnyedén elment a csapattárs, majd a sors tényleg megtett mindent, hogy a finnből aznap világbajnokot csináljon. Montoya motorhibája miatt még közelebb került az áhított célhoz, majd a 18. körben Alonso is kiszállt előle műszaki hiba miatt. Ekkor Räikkönen előtt már csak Barrichello volt és Schumacher még nem volt a nyolcadik helyen!

Ekkor tapasztalta meg Kimi, hogy milyen érzés az, amikor mindent megtesz az ember a sikerért, de nem tud közelebb férkőzni a mindent jelentő első helyhez. Rubens ugyanis tartani tudta az első helyet, és nyert, igaz, végül Schumi is odaért a nyolcadik pozícióba, tehát Kimi esetleges futamgyőzelme is hiábavaló lett volna.

Az eredménytől függetlenül hárman 2003-ban kiemelkedtek a mezőnyből. Schumacher, Räikkönen és Montoya közül bárki nyert volna, és akkor egy rossz szava nem lehetett volna az ellenfélnek. Halkan jegyezzük meg, hogy a FIA terve, miszerint szűkíteni kell az ollót a Ferrari és a többiek között, csont nélkül bejött.


A 2003-as világbajnokság végeredménye
Pilóták:

	Pilóta	Csapat	Pont
1.	M. Schumacher	Ferrari	93
2.	K. Räikkönen	McLaren	91
3.	J. Montoya	Williams	82
4.	R. Barrichello	Ferrari	65
5.	R. Schumacher	Williams	58
6.	F. Alonso	Renault	55
7.	D. Coulthard	McLaren	51
8.	J. Trulli	Renault	33
9.	J. Button	BAR	17
10.	M. Webber	Jaguar	17
11.	H. Frentzen	Sauber	13
12.	G. Fisichella	Jordan	12
13.	C. da Matta	Toyota	10
14.	N. Heidfeld	Sauber	6
15.	O. Panis	Toyota	6
16.	J. Villeneuve	BAR	6
17.	M. Gene	Williams	4
18.	T. Szato	BAR	3
19.	R. Firman	Jordan	1
20.	J. Wilson	Minardi	1
21.	A. Pizzonia	Jaguar	0
22.	J. Verstappen	Minardi	0
23.	N. Kiesa	Minardi	0
24.	Baumgartner Zs.	Minardi	0

Csapat

	Csapat/motor	Pont
1.	Ferrari/Ferrari	158
2.	Williams/BMW	144
3.	McLaren/Mercedes-Benz	142
4.	Renault/Renault	88
5.	BAR/Honda	26
6.	Sauber/Petronas	19
7.	Jaguar/Cosworth	18
8.	Toyota/Toyota	16
9.	Jordan/Ford	13
10.	Minardi/Cosworth	0