A verseny folyamán ez bármikor kivitelezhető, akár a verseny rajtját követő első kanyarban, vagy a futam során bármikor. Nagyon sokszor lehet hallani az "előzés a bokszutcában" kifejezést (a versenyző jobb pozíciót szerez a tankolások és kerékcserék során), ami alapvetően a jobb, hatékonyabb versenystratégia, vagy a gyorsabban dolgozó szervizcsapat miatt jön létre. A nézők természetesen a pályán szeretnek előzéséket, test-test elleni küzdelmet látni a verseny során.

Az előzéshez mindenképpen szükséges sebességkülönbség, a hátul haladó autó gyorsabban érkezik az adott ponthoz, mint az előtte haladó, így le tudja hagyni. Ha rendelkezésre áll az elegendően nagy sebességkülönbség, akkor az előzés könnyedén kivitelezhető. Mivel a Forma-1-es autók teljesítménye és sebessége között kardinálisan nagy különbségek nincsenek (a különbségek csökkentésére, tehát az első utolérésére törekszik minden csapat), ezért ebben a sportágban alapvetően nem csak a sebességkülönbségre kell hangsúlyt fektetniük a pilótáknak, hanem vezetéstechnikailag képzettebbnek, tehetségesebbnek, adott esetben bevállalósabbnak, és nem utolsó sorban bátrabbnak kell lenniük a riválisaiknál.

Az egyik legfontosabb befolyásoló tényező az előzések során az aerodinamikai hatás. Ha egy versenyző túlságosan megközelíti az előtte haladó autót, akkor bekerül az elöl haladó versenyautóról leváló turbulens áramlásába, aminek jó és rossz hatásait is megtapasztalhatja. Az egyenesekben segíthet, mert ebben a szélárnyéknak is nevezett térben lecsökken az autó légellenállása, még jobban fel tud gyorsulni a hátul haladó autó, ezáltal generálva a szükséges mértékű sebességkülönbséget. Sokszor megfigyelhető, hogy a lehető legutolsó pillanatig az elöl haladó autó mögött tartózkodik az előzni szándékozó versenyző, és csak az utolsó utáni pillanatban vág ki mellé, hogy véghezvigye az előzést.

Néha nem sikerül egy-egy előzési manőver...

A probléma általában a kanyarokban következik. Az előbb említett turbulens áramlásban ugyan csökken a hátul haladó autó légellenállása, azonban ezzel párhuzamosan a turbulens áramlásban az aerodinamikai elemek, a szárnyak, nem képesek akkor leszorító erőt termelni, mint sima, zavarmentes, lamináris áramlásban. A leszorító erő csökkenésével drámaian csökken az elérhető kanyarsebesség is, ezért láthatjuk azt, hogy a hátul haladó versenyző egészen más kanyarívet választ az előtte lévőtől, hogy az autója tudjon leszorító erőt termelni az így megtalált ’sima’ levegőből.

Az előzés nem csak a teljesítménykülönbségről szól. Előszeretettel előznek a versenyzők a kanyarokhoz közeledve a fékezési szakaszban, megvalósítva az úgynevezett kifékezést. Egyrészt az előzni szándékozó haladhat a szélárnyékban és a fékezés során vált másik kanyarívre, másrészt már az egyenesben haladhat másik versenyvonalon és nagyobb fékerőt alkalmazva, rövidebb fékúton kerül a másik versenyző mellé, majd elé. Egyszerűbben fogalmazva, ha egy versenyző nagyobb tapadással rendelkezik a fékezéskor és a kanyarban (vagy magabiztosabban tudja vezetni az autóját a tapadási határhelyzetben), akkor az elöl haladótól eltérő kanyarodási ívet választva előzni tud - akár az elöl haladó versenyzőt kívülről is körbeautózhatja.

Előzési szituációban az elöl haladónak nincs más lehetősége, mint védeni a pozícióját a jó helyen megválasztott fékezéssel és megfelelő kanyarodási ív választásával. A tehetséges és képzett versenyző tiszta eszközökkel maga mögött tudja tartani ellenfelét úgy, hogy a kanyar bejárati ívén szűkebb ívet használ, nem hagy teret a kifékezésnek és a bebújásnak. A semleges ponttól eltolt kigyorsítással tudja védeni a helyezését, megakadályozva ezzel a hátul haladó versenyzőt a korai gyorsítás megkezdésében. További lehetőség a késői fékezés, de a kanyar ívére későn történő ráfordulás is, ezzel mintegy becsalogatja az előzésbe a hátul haladó versenyzőt, viszont előbb fogja elérni a semleges pontot a kanyar belső ívén, az eddig előzni próbáló versenyző kanyaríve a kijárat felé törvényszerűen kiszélesedik, így ismét az eddig elöl haladó versenyző lesz a jobb pozícióban. Ez a fajta ’harc’ lényegesen lassabb versenytempót tesz lehetővé, ezért láthatjuk, hogy a ’csatázó’ versenyzők lemaradnak az előttük haladó versenytársaiktól.

A nagyszerű előzések tették és teszik oly népszerűvé a Forma-1-es versenyeket - némelyik mesterein kivitelezett előzésről évekig beszél a szaksajtó és a közönség is. A mai versenyzők már képesek egymáshoz képest rendkívül közel autózni mindenféle érintkezés és ütközés nélkül, közben minden előttük adódó minimális előzési esélyt is igyekeznek kihasználni. A verseny irányító testülete is rákényszeríti a versenyzőket a tiszta küzdelemre, hiszen folyamatosan figyelik a pályán mutatott magatartást, a legkisebb veszélyes vagy sportszerűtlen cselekedetet is szankcionálják.